A számítástudománnyal és a matematikával kapcsolatos munkakörök alig negyedét töltik be nők – derült ki az Egyesült Államok Munkastatisztikai Hivatalának áprilisi reprezentatív országos felméréséből. Más kutatások alátámasztják az elgondolkodtató számokat: az érdeklődésre vonatkozó nemi sztereotípiák nagyon hamar, az általános iskola harmadik osztálya körül kialakulhatnak, és úgy tűnik, segítik fenntartani a szektorban jó ideje fennálló egyenlőtlenségeket. A nagymértékű férfi túlsúllyal jellemezhető jelen egyik negatív következményeként sok nőben rejlő informatikai képességek teljesen kihasználatlanul maradnak.

A nők informatikai részvétele 1984-ben érte el az amerikai csúcsot, a számítástudományi felsőoktatási alapképzést (általában három évet) elvégzett diákok harminchét százalékát képviselték. Számuk azóta folyamatosan csökken, 2021-ben majdnem a közel negyven évvel korábbi fele, mindössze huszonkét százalék volt.

Hamis kép alakult ki az informatikusokról

Az informatikával kapcsolatos sztereotípiák hosszú ideje velünk élnek. A legismertebb, hogy a terület elsősorban csak férfiakat érdekel, a nők pedig olyan ritkák, mint a fehér holló. Ezek az előítéletek pedig belénk rögzültek, holott nem volt mindig így. 

A számítástudomány-történet a XIX. századi matematikust, Ada Lovelace-t (1815-1852), a költő Lord Byron lányát tekinti a legelső programozónak. A feltaláló Charles Babbage (1791-1871) által tervezett első mechanikai számítógéphez, az analitikai géphez írt jegyzetei korai programnak tekinthetők, de balszerencséjükre sajnos az őskomputer végül nem készült el.

A szakterület korai, már az első amerikai számítástudomány-tanszék 1960-as évekbeli megalakulása előtti újításaiból számos nő vette ki a részét. Az akkori programozásban nem létezett nemek szerinti megkülönböztetés, a kódolás mindenki számára természetes elfoglaltságot jelentett.

Ezek után aztán fokozatosan és drasztikusan megváltozott a helyzet. Több tényező vezetett a jelenlegi súlyos arányeltolódáshoz. Az egyik az informatika „férfi szakmaként” alapértelmezett megjelenítése, mert az ezeket az állásokat betöltő személyeket kifejezetten férfiakra jellemző tulajdonságokkal írják le. A nemi sztereotípiát a médiumok szinte a végletekig népszerűsítettek, és ugyan kisebb mértékben, de még ma is sokat tesznek azért, hogy a hamis kép beleégjen a köztudatba.

A középiskolai informatikaoktatás kulcsszerepe

Az Egyesült Államokban több szervezet küzd a helyzet megváltoztatásáért, és az oktatás mindegyiknél kulcsfontosságú. Egyikük, a William & Mary Nők Számítógépes Társaságának (SWC) tevékenységét az elmúlt öt évben háromszor – idén is – értékelte kiválósági díjjal a világ legnagyobb tudományos és oktatási célú számítástechnikai szervezete, az ACM (Association for Computing Machinery). Az SWC középiskolás lányok mentorálásáért kapta a kitüntetéseket. Az elismerések jelentőségét csak akkor érthetjük meg igazán, ha figyelembe vesszük, hogy világszerte 680 hasonló hallgatói csoport működik, és évente öt kategóriában osztanak ki díjakat. Általában mindegyik szervezet nagy iskolák nagy informatikai tanszékeit képviseli.

Velük összehasonlítva az SWC a Virginia szövetségi állambeli Williamsburg Berkeley Középiskolájában mentorál évek óta lányokat: jóval kisebb helyen, szűkösebb költségvetéssel. A résztvevők száma folyamatosan, az alacsony jövedelmű háztartásokból érkezők körében az átlag felett emelkedik. A korábbi eredményeknek köszönhetően ráadásul idén már a Cisco és a légi- és védelmi ipari óriás Northrop Grumman szponzorálja őket. A támogatásnak köszönhetően finomhangolták a tantervet, tevékenységük bővítésén gondolkoznak, és a környék más középiskoláiban is hasonló munkát szeretnének végezni.

Infokommunikációs nagyvállalatoknál fontos nőket hívnak meg panelbeszélgetésekre, munkaműhelyekre, és a kódolást népszerűsítő interjúkat is készítenek velük. Az adatok magukért beszélnek: 2021-ben a William & Mary-hez köthető lányok huszonhat, 2022-23-ban harminchét százaléka szerzett informatikai alapdiplomát (emlékezzünk: 2021-ben huszonkét százalék volt az országos átlag).

Miért fontosak a középiskolai robotszakkörök?

Az írországi székhelyű informatikai szolgáltató és tanácsadó Accenture és a Girls Who Code (Lányok, akik kódolnak) közös felmérése alapján a középiskolai évek döntő fontosságúak lányok számítástechnikai aktivitásában. Az SWC és más szervezetek célja az informatikai állást betöltő nők számának országos szintű megháromszorozása. A szervezetet vezető és náluk önkéntesként dolgozó huszonéves nők elmondták, hogy ők is a középiskolában kezdtek el kódolni, megismerni számítástudományi és robotikai alapelméleteket, technikai elképzeléseket nem technikai beállítottságú személyek „nyelvére fordítani”.

A felmérés ajánlásait is megfogadva, a William & Mary SWC a lányok speciális igényei szerint alakítja az órákat, és általában sikeresen tartják fenn az olyan területek iránti érdeklődésüket, mint maga az informatika, vagy a szintén népszerű 3D nyomtatás, lézervágás. A kódolás elsajátításához zsebméretű áramköri lapot használnak. A villamosmérnöki tevékenységek iránti érdeklődés felkeltése szintén cél, mint ahogy az egyre megkerülhetetlenebb információbiztonság népszerűsítése is az.

Mivel garanciát jelentenek az interaktívabb elfoglaltságra, a lányok a robotokat különösen kedvelik. Több gépet maguk nyomtatnak és szerelnek össze. Szervomotorral működnek, az említett zsebméretű áramköri lappal vezérelhetők. Sok későbbi informatikus mondta el, hogy a középiskolai robotszakkör erősítette meg benne az informatika iránti érdeklődést.

Az SWC kifejezetten elégedett a középiskolás lányok teljesítményével: ez még csak a kezdet.