Az amerikai iskolarendszerben a STEM mozaikszóval rövidített tudományos-technológiai területek, a természettudomány, a technológia, a mérnöki alapok és a matematika oktatása kitüntetett fontosságú. Az állandó infokommunikációs és más techalapú forradalmakkal a jövőben még komolyabb hangsúlyt kell helyezni arra, hogy a diákok kisgyerekkoruktól kezdve otthonosan mozogjanak bennük.

Nemcsak az Egyesült Államokban, hanem az egész világon komoly problémát jelent, hogy ezeken a területeken dolgozók számát illetően nagyok a nemi különbségek, azaz túlreprezentáltak a férfiak. Mivel az USA a földkerekség elsőszámú tudományos-technológiai nagyhatalma, magyar szempontból is tanulságos, hogy az amerikai oktatásban hány éves korban, az általános iskola melyik osztályától kezd kialakulni ez a jelenség. Több kutató szerint már az általános iskola harmadik osztályától érvényes, hogy az informatikussá válás nagymértékben a diákok nemétől függ. 

A nyers számok: a számítástudományi szakemberek mindössze húsz százaléka nő.

Úttörő kutatás

A korai gyerekkorral foglalkozó, negyedévente megjelenő egyik oktatási szaklap (Early Childhood Research Quarterly) úttörő felmérést készített a jelenségről. A szerzők az általános iskola első éveiig visszavezetik az egyenlőtlenséget: a fiúk többségét érdekli a kódolás és más informatikai feladatok is lekötik őket, míg a lányokat kevésbé. Csakhogy a kutatók arra az általános nézettel nem egyező tényre is felhívják a figyelmet, hogy a sztereotípia nem a gyerekektől, hanem később, a körülöttük lévő felnőttektől és a körükben népszerű médiumoktól származik. Maguk a gyerekek nem feltételeznek semmi ilyet.

A kutatást vezető Allison Master, a Kansas Egyetem pszichológia, egészségügy és oktatástudományi adjunktusa elmondta, hogy munkájukig nagyon kevesen tanulmányozták a területet. Kollégáival korábban az óvodáktól a tizenkettedik osztályig tartó életkorig kapott STEM oktatást, a tanulók hozzáállását vizsgálták. Mostani anyagukban mélyebbre ástak, és az első, a második és a harmadik osztályosokat, motivációikat, a kódolás iránti vonzalom okait tanulmányozták.

Egymásnak ellentmondó két főtrendet figyeltek meg: egyrészt egyenlőséget, másrészt mélyülő különbségeket.

Harmadikos korban csökken az érdeklődés és az önbizalom 

A legkisebb fiúk és lányok egyformán el akarják sajátítani a kódoláshoz szükséges képességeket. Az elsős, másodikos és harmadikos lányokat kifejezetten érdekli a kódolás: örülnek, hogy megismerhetnek belőle valamit, és biztosak is abban, hogy jól teljesítenek majd ezen a területen. Ezzel a tudattal kifejezetten élvezettel tanulják a számítógépek használatát.

Harmadik osztályban jön a változás. Az érdeklődés, és az önbizalom is csökken, miközben a fiúknál folyamatosan nő. Később, felsőbb osztályokban a lányoknál aztán el is terjednek a negatív sztereotípiák.

Mire aztán a gyerekek középiskolás korúakká válnak, addigra egyértelmű a fiúk informatikai túlsúlya. Nagyrészt ők vesznek részt a kódolásról szóló iskolai szakkörökön, és járnak ilyen témájú klubokba, vagy mennek speciális nyári táborokba. Az évek múlásával a felnőttek hozzáállása tovább növeli a szakadékot: informatikáról beszélve, akaratukon kívül is megerősítik a negatív sztereotípiákat. Családoknál ez abban is megnyilvánul, hogy a technológiával kapcsolatos ajándékokat zömmel a fiúk, és nem a lányok kapják, a szülők őket fizetik be készségeiket fejlesztő táborokra.

A sztereotípiák kialakulása

De miért a harmadik osztálytól változik meg a kódoláshoz való hozzáállás a lányok körében? A kutatók szerint az egyik ok, hogy a gyerekek általában ebben a korban fedezik fel a közösségi médiumokat, tévéprogramokat, könyveket. Mit látnak? Azt, hogy az informatikusok, matematikusok, mérnökök főként fehér vagy ázsiai férfiak. Ők a nagytudású szakemberek, a tudósok. Elvétve szembesülnek csupán nőkkel, és ez egy nagyon komoly jelzés. 

Master és kollégái a sztereotípiák felszámolásáért küzdenek. Jelenleg középiskolás fiúkkal és lányokkal készítenek interjúkat. Meg akarják tudni, hogy mi inspirálná őket a kötelezőn túli informatikaórák önkéntes látogatására. Az interjúalanyok elmondják, mit szeretnek a kódolásban, a kutatók pedig a válaszokból kiindulva dolgoznak ki a számítástudományt minél több lány körében is népszerűsítő, a sztereotípiák kialakulása előtti, első és másodikas tanulók körében szerzett tapasztalatokat is feldolgozó anyagokat.

Az anyagok esetleges pozitív hatása túlmutathat az osztálytermeken. Mivel a technológia és a számítástudomány a társadalom minden szintjét, az emberi kommunikációt, egymás segítését befolyásolja, fontos, hogy minél többen értsenek valamennyire hozzá. Az ötletek, elképzelések változatosságára, a szélesebb közösség nézőpontjának teljes skálájára van szükségünk – összegez Master.