2022-ben, a K-12 oktatást (az általános és a középiskolát) befejezve, több mint 15 millió diák (9,6 millió lány és 6,6 millió fiú) iratkozott be valamilyen diplomát adó amerikai kollégiumba, egyetemre. 45,8 százalékuk négyéves közintézményben, 27,8 százalékuk négyéves magánintézményben, 26,4 százalékuk kétéves közintézményben folytatta tanulmányait.

Utóbbiakra, a közösségi főiskolákba, kollégiumokba (colleges) beiratkozottak száma a 2010-11-es csúcs óta csökken, és előrejelzések szerint a következő két évtizedben a csökkenés folytatódik, jobb esetben pedig stagnálás várható. Idén egyébként rácáfolva az előrejelzésekre, növekedést figyeltek meg. 

Az Egyesült Államok közösségi főiskolái elsősorban, de nem kötelezően kétéves állami felsőoktatási intézmények. Elvégzésük után a diákok a végzettséget tanúsító oklevelet kapnak. Ezek az iskolák gyógypedagógiai oktatást, általános oktatással járó középiskolai diplomával egyenértékű képesítést (GED), műszaki és tudományos bizonyítványokat, ritka esetben négyéves alapképzést is kínálnak.

A közösségi főiskolák elvégzése után sok diák egyetemen, négyéves alapképzés formájában folytatja tanulmányait.

Online mindenkinek

Ezekben az oktatási intézményekben az elmúlt években egyre népszerűbbé váltak a technikai szakok. 2018 és 2022 között 23 százalékkal nőtt a „számítástechnikai és információtudományi, és kapcsolódó szolgáltatások” kategóriájába tartozó közösségi főiskolai szakok száma.

Az okok érthetőek, hiszen az álláspiacon nagyobb eséllyel lehet jó infokom munkát találni, ráadásul ezek a munkák magasabb jövedelmet is biztosítanak. A hagyományosan mezőgazdasági területeken élő fiataloknak viszont jóval kevesebb esélyük van technikai képzésre, így a velük megszerezhető jó állásokra is.

A vidéki diákoknak két komoly kihívással kell szembenézniük: a megbízható internet hiányával és a hozzáférés miatt növekvő digitális megosztottsággal, valamint a kevesebb oktatási lehetőséggel.

Az USA Oktatási Statisztikák Nemzeti Központjának 2019-es adatai alapján 76 százalékuk rendelkezett otthoni vezetékes szélessávú internet-hozzáféréssel. Ez a mutató kisvárosokban 79, nagyvárosokban 80, külvárosokban 87 százalék volt.

Többek között ezt a problémát is megoldandó, a Fehér Ház június végén jelentette be az „Online mindenkinek” kezdeményezést, amelynek keretében háromszáznál több szövetségi és közösségi szervezettel együtt dolgoznak a digitális megosztottság, a „szakadék” csökkentésén, felszámolásán.

– A 21. században a gyors internet nem luxus, hanem szükségszerűség. Éppen ezért Biden elnökkel azon dolgozunk, hogy mindenki számára megfizethetővé tegyük.

– jelentette ki Kamala Harris alelnök.

A kampány részeként a kétpárti infrastrukturális törvényjavaslat alapján elfogadott Megfizethető Összekapcsoltság Program 18,5 millió háztartást érint, és havonta több mint 500 millió dolláros gyorsinternet-számla megtakarítást jelent átlag amerikaiaknak.

De ki fogja tanítani?

Amy Azano, a Virginia Technológiai Intézet Vidéki Oktatás Központjának igazgatója szerint az érintett területeken dolgozó tanárok, pedagógiai szakemberek évek óta javasolják a „szélessávú internetet mindenkinek” megoldást, a Covid-19 miatti kötelező otthonülés alatt azonban különösen felgyorsultak az események.

Ám ha az internet-hozzáférés meg is oldódik, a vidéki fiatalok számára marad az égető probléma: nem áll a rendelkezésükre olyan technológiai oktatás, mint másoknak. Kis- és nagyvárosokban, külvárosokban rengeteg a kódolási tanfolyam, robotikaprogram, ezzel szemben a mezőgazdaságból élő területek iskoláiban általában nincs informatika óra, vagy ha mégis, akkor gépelést és a Microsoft Office használatát tanítják: csupa olyan készséget, amelyeket a gyerekek maguktól is elsajátítanak.

A tizenöt éve létrehozott Vidéki Technológiai Alap több mint nyolcszáz iskola 170 ezer diákján segített eddig: ösztöndíjakat és a technológiai oktatást támogatták falvakban. Programok anyagi támogatása azonban egy dolog, a megvalósításhoz viszont szakavatott személyek is kellenek, és ilyenek sajnos alig vannak.

Matematika- és irodalomtanárokból is nagy a hiány, informatikaoktatókból meg még inkább.

Ha pedig megtalálják őket, vigyázni kell, hogy városi kollégáikhoz hasonló fizetést kapjanak, máskülönben lehetetlen feladattal néz szembe az oktatás. A jelenség azzal is magyarázható, hogy ezekben az iskolákban általában alacsonyabb képesítéssel rendelkező szakemberek tanítanak, és a környék közösségi főiskoláiban minimális vagy nincs informatika szakképzés.

Az informatikai szakképzés előnyei 

A szakemberhiány komoly következményekkel járhat az egész világon, így hazánkban is: nem tudják kihasználni a technológiai programok által kínált előnyöket, a képzésben való részvételi lehetőséget. Sürgős orvoslásra lenne szükség, ráadásul ma már rengeteg feladat elvégezhető online.

Vidéki diákok kisebb valószínűséggel mennek főiskolára, mint a lakosság többi része. A Mezőgazdasági Minisztérium Gazdasági Kutatószolgálatának 2021-es adatai alapján az ott élők 21,1 százaléka rendelkezett főiskolai képesítéssel, míg a városokban lakók 35,7 százaléka.

Ha egy mezőgazdasági területen élő diák főiskolán folytatja tanulmányait, jóval kisebb az esély, hogy technológia szakra jár, vagy ha mégis így tesz, nagyobb százalékban morzsolódik le az első év után. Egyszerűen nem tudja tartani a lépést a városi vagy külvárosi közegből érkezőkkel, pedig a szakterületi képzés komoly előnyökkel járhat a közössége számára.

A Covid-19 óta több a távmunka, lényegében bárhonnan lehet dolgozni, és technológiai, például mesterségesintelligencia-állásokkal komoly fizetésekhez jutni, amelyeket aztán helyben költhetők el. A nagyobb költésekkel pedig nőnek a térség felzárkózási esélyei, javul az életszínvonal, és végül csökken a digitális szakadék is.