Hamis a baba? 

– Így van! Valójában Császi Ádám 1 hét című filmjében kaptam a Színész Bob gúnynevet, ahol cigánygyereket játszottam, és a többiek ugrattak, hogy én nem is színészkedem, hanem önmagamat adom, és úgy vagyok én színész, mint Bujtor István filmjében Színész Bob.

A gúnynév később vált művésznévvé. Amikor meghalt Huszár Zsolt színész, még aznap éjszaka írtam pár sort. Másnap az Akkezdet Phiaival, Závada Péterrel és Süveg Márkkal Pécsre mentem, ahol ők egy slam versenyen vettek részt. Mondtam nekik, hogy én is szeretnék fellépni és felolvasni, amit Zsoltnak írtam.

Akkor adta magát, hogy Színész Bob legyen a nevem. 

2012-ben az 1848-as szabadságharc emlékére rendezték meg a Pilvaker szavalóversenyt, amelyet megnyert. Ez volt az első slam poetry győzelme. Milyen kitételei vannak a műfajnak?

– Saját verset, művet három percben kell előadni, amit a közönség soraiból választott zsűri pontoz.

2014-ben országos bajnok lett, a következő évben csapatban Tunyival értek el I. helyezést. Ki ő és hogyan találtak egymásra?

– Tunyogi Imi is slammel, zseniális előadó, az egyik legjobb kollegám, akivel valaha színpadra álltam. Párosban lettünk bajnokok, a FO-CI slam poetry csapat tagjaként. Mi voltunk a DíszFOgyi és a DíszCIgó. Oxigén hiány miatt Tunyi enyhe értelmi fogyatékkal született. Engem mindig érdekeltek a kívülállók, akiken szeretünk csak úgy átnézni.

Tunyival igazából csak a döntőbe akartunk bejutni, aztán megnyertük a versenyt. Egy tizeddel vertük meg Tolnai Esztit és Gábor Tamás Indianát, az előző évi győzteseket. Indi sosem fogja megbocsátani… Beszélgetés közben is fotózunk? Feltegyem a sapkámat? Este Salamon András Random című filmjében forgatok, börtönőrt játszom. Azért kell, hogy hosszú legyen a szakállam és a hajam. 

Mikor szerepelt először filmben? 

– Talán Császi Ádám 1 hét című filmjében. 

Az 1 hét közel húsz éve készült. Hogyan ismerkedtek meg? 

– Valójában az első film, amelyben szerepeltem, Oravecz Márk kínai orvoslással foglalkozó barátom rendezése volt. Egy pszichopata szabólegényt alakítottam. Márk és Ádám ugyanarra a filmfakultációra jártak, és Császi látta, hogy milyen jól alakítom a pszichopatát.

Elhívott a filmjébe, ahol – ne lepődjön meg –, pszichopata sorozatgyilkost játszottam. Rendes szex volt a címe, remélem soha nem kerül elő. Akkor kezdődött a barátságunk Ádámmal.

Mióta foglalkozik színjátszással? 

– A VIII. kerületben nőttem fel, félig roma vagyok. Pici voltam, amikor elváltak a szüleim, anyukám nevelt fel. Az általános iskolában kezdtem el verseket mondani, és nyertem is szavalóversenyen. Az igazi díj az volt, hogy Csetényi Anikó néni elhívott az Ascher Oszkár Színházba, Budapest legrégebbi, folyamatosan működő amatőr színjátszó csoportjába, ahol rögtön főszerepet kaptam a Jó estét nyár, jó estét szerelem című darabban.

Egyrészt belebolondultam a színészetbe, másrészt menekülni akartam otthonról, mert a nevelőapám egészen más pályát szánt nekem. Jártam egy kicsit Földessy Margithoz, felvételiztem a főiskolára és az összes színházba stúdiósnak.

Mindenhonnan eltanácsoltak.

A Bárka Színházban az utolsó pillanatig lebegtették, hogy kettőnk közül kit vesznek fel. Végül a másik mellett döntöttek. Aztán valahogy pénzhez jutottak, így még két stúdióst felvehettek, és én is bekerültem. Első év végén kirúgtak, de ott maradtam díszítőmunkásnak. Aztán jött a Maladype Társulat Balázs Zoltánnal, aki később főrendező lett a Bárkán, és én is visszakerültem segédszínésznek, később színésznek. 

Miért rúgták ki a Bárkából?

– Gyenge voltam, gátlásos. Nyomasztott a híres emberek közelsége, meg akartam felelni és ez agyonnyomott. Díszítőként a hierarchia aljára kerültem, de érdekes módon az adott méltóságot és tartást. A díszítőktől tanultam önbecsülést. 

Mindez azután történt, hogy fél évig cserediákként tanult Amerikában?

– Igen. Azért jöttem haza, mert anyukám meghalt. Amerikába kalandos úton kerültem. Csórók voltunk, a nevelőapám disszidens volt, akkoriban költözött vissza. Aztán művirágkereskedők lettünk, nagyon menők, újgazdagok. Estin kezdtem el a gimnáziumot, de ahhoz, hogy Amerikába menjek, nappali tagozatosnak kellett lennem. Az igazgató jó fej volt, átvett. Akkoriban különlegesnek számított, hogy beszéltem angolul. 

A Bárka Színházban kis szerepet kapott, aztán nagyobbat, még nagyobbat?

– Egyrészt igen, másrészt, mint a focicsapatoknál tartalék játékos maradtam. Haladtam felfelé a létrán, de nem lettem volna ott nagy színész. Egyébként se lettem. 

Császi Ádám áprilisban bemutatott Háromezer számozott darab című filmjében senki nem kérdőjelezte meg a tehetségét.

– Köszönöm szépen, nagyon jól esik. Az a film a közös munkánk eredménye, barátságunk és munkakapcsolatunk betetőzése volt. Ezt a szerepet nem játszhatta volna más. Tíz évvel azután, hogy megismerkedtem Császival, a Roma Education Fundtól érkezett egy felkérés, hogy készítsünk videóklipet, amely a korai iskolaelhagyás problémáját dolgozza fel. 

Azt láttam. „Nem ez a ciki, hanem ha bunkó vagy! Ha a művészt gagyinak találod, a gagyit meg túl jónak.”

– Az az! Ekkor született meg a Tudás6alom Csoport. Akkor én már rendszeresen foglalkoztam hátrányos helyzetű gyerekekkel a Karaván Színházban. A körülöttem lévő tehetséges fiatal romákkal kezdtem el dolgozni, és egyértelmű volt, hogy Császit hívom el a klip rendezésére.

Rév Marcell volt az operatőr. Nagyot futott a klip a neten.

Egyben maradt a Tudás6alom, és a társulattal tíz éven át készítettünk színházi előadásokat, drámapedagógusokat, színészeket, rappereket, költőket képeztünk. Storytellinggel kezdtünk el foglalkozni, míg lassan összeállt a fejünkben a szöveg.

A darabokban a saját történeteiket kezdték el feldolgozni?

– Nem csak azokat, meséket is. Az önreprezentáció vált fontossá. Mivel a romákról szóló történeteket eddig nagyrészt nem romák mesélték el, mi átvennénk ezt a szerepet. A történetekből lassan összeállt a szövegkönyv, és megszületett a Cigány magyar című darab. Császit hívtam el, hogy rendezze meg, mert addigra elfáradt az összhang köztem és a szereplők között. Az előadásokat folyamatosan telt házzal játszottuk. 

Mit akartak a darabbal megfogalmazni, bemutatni?

– Van sok olyan jelenség, ami vakfolt a cigányoknak és a nem cigányoknak is. Például sokan mondják romaként, hogy „nem csoda, hogy így néznek ránk a magyarok, mert nézd meg az ott leköpi, megkéseli őket”. Felelősséget vállal, a jó cigány szerepébe lép, amihez a többségi társadalom nyilván bólogat. „Bárcsak minden cigány olyan lenne, mint te!” Akkor a felelősséget vállaló örül, mert őt elfogadták.

A Cigány magyar című darabot három éve Berlinbe is meghívták. Ott hogyan fogadták?

– Nagyon jól. Így a cigányságról előttünk senki nem beszélt. Karcos, jó humorú, önreflektív előadás, önmagunk és a társadalom kritikája is. A Cigány magyarból született meg a Háromezer számozott darab című film. Az előadásban öt történetmesélő ember – Farkas Franciska, Varga Norbert, Pápai Rómeó, Pászik Cristopher, Oláh Edmond – volt a színpadon.

A filmben is ők szerepelnek. A darabban nem volt rendező, őt játszom én a filmben, amely a társulat németországi vendégszerepléséről szól, illetve azokról az ellentmondásokról, amelyekkel mi is sokszor találkoztunk, nyilván sarkítva, karikírozva.

Milyen visszajelzéseket kaptak a filmről?

– A szakmától nagyon jókat, mert új, bátor és szemtelen a megközelítése. Egy híres filmrendező azt mondta, hogy ez minden idők legjobb filmje. Többen javasolták, hogy Magyarországnak ezt kellene az Oscarra küldenie. De néha értetlenkedés fogadta. A cigányokkal foglalkozó szervezetek vezetőinek fájdalmas tükörbenézés volt, és sok romának is kellemetlen, hogy milyen karcos nyelvet használunk. 

A nagy siker után készülnek a következő előadásra a Tudás6alom Csoporttal?

– Háát, nehéz ezt megmondani. A film lehet, hogy a hattyúdalunk volt. Belefáradtunk. Tíz év nagyon intenzív közös munka van mögöttünk. A társulaton belül számos konfliktus volt, sérülésekkel járt a darab és a film is, hiszen sebekben vájkáltunk, ami persze hozzátartozik az alkotói folyamathoz.

Közben mindenki felnőtt, családja lett. Tartjuk a baráti és munkakapcsolatot, holnap a zenekarommal, a Bob és Bobék Orchestrával és Oláh Edmonddal lépek fel, aki beatboxolni fog. Rómeóval nemrég együtt voltunk alkotótáborban.

Én most a LORCA Országos Roma Civil Alkotóház Alapítvány elnökségi tagja vagyok. A felzárkózó településekre járunk művészeti oktatási programokkal, ezt is a Tudás6alommal csináljuk. Magas színvonalú, a tananyagot elképesztő módon megerősítő dolgokat viszünk az iskolákba. Sok mindennel foglalkozunk, bábmesét, tárgyanimációs előadást, koncertet, videóklipeket készítünk.

A zenekarával tematikus, zenés, verses színházi esteket adnak elő. Mi a különbség a rendhagyó irodalomóra és e között?

– A koncerten közönség vagy, az irodalomórán résztvevő. Utóbbinál közösen írunk szövegeket, játszunk, és amit együtt tanulunk, azt a nemzeti alaptantervhez igazítjuk. 

Mi az, amit másként csinál, ami új a gyerekek számára?

– A legfontosabb, hogy minden órán minden gyerek megérzi, hogy képes alkotni. Nem kell tudni, hogy mikor született a költő és mit gondolt. Fontos, hogy érzelmeket válsunk ki a gyerekekből, hogy élményt kapjanak. A hatodikosok sírtak, amikor oda jutottunk, hogy Toldi elbúcsúzik az anyjától. Ennél a résznél a gyerek szemébe nézek, hogy lássa, hogy sírok, és ő is sírhat.

A foglalkozások lényege, hogy szókincset kapjunk a saját érzelmeinkhez, hogy megélhetők legyenek.

Bementem a hetedikesekhez, és elmondtam nekik hetven Petőfi verset a magam őrült módján. Onnantól nagyon más lett a viszonyuk hozzá. De ez nem várható el minden tanártól. Cserébe nekem nem kell osztályoznom, és vizsgáztatnom a költő anyja nevéből. Tehát velem az alkotás, az élmény, a mentálhigiénia kerül fókuszba.

Azt is megmutatom nekik, hogy hibázni is szabad. Az én attitűdömmel sok mindent elérek náluk. Ki tudom őket venni a jó-rossz, fekete-fehér világlátásból. Rátalálunk az árnyalatokra.

A gyerekeknek tetszik, amit csinál. Mit szólnak a tanárok?

– Nagyon jó viszonyban vagyok velük, hálásak. Hétfőn egyest kaptak a Himnuszból, megyek hozzájuk szerdán, és pénteken ötösre tudják az anyagot. Számomra rendkívül megtisztelő, hogy számítanak rám.

A rendhagyó irodalomórákon miért kérdezi meg a diákoktól, hogy ki érzi magát cigánynak és ki romának?

– Gyakran próbálok olyan kérdéseket feltenni, amelyekre nincs jó válasz, de igazából a véleményükre vagyok kíváncsi. Sokan nem tudják, hogy mi a különbség, és honnan ered a két szó.

A cigány a görög athiganosz szóból ered és érinthetetlent jelent. A roma szó sok értelemben helytelen, mert férfit jelent, de többes számban.

Az 1971-es Roma Világkongresszuson döntöttek az elnevezésről. Ezek után azt is meg szoktam kérdezni a gyerekektől, hogy vannak-e itt magyarok. Akkor vagy felteszik a kezüket, vagy nem. Miközben a személyi igazolványukba az van beírva, hogy magyar állampolgárok. Az anyanyelvük is magyar. Kevesen tudnak cigányul. 

Ön beszél cigányul?

– Tanultam, pár szót nagyapám is tanított, de sajnos nem beszélek. 

Tíz évvel ezelőtt a PIM-ben WeörEST címmel vers-koncertet tartottak. 

– Weöres Sándoron ott a címke: filozofikus- vagy gyerekversek szerzője. Jóval gazdagabb annál! Tengler „Napherceg" Gergely slammerrel és a zenekarral drum and bass stílusban adtuk elő a verseit, ami lehet, hogy szentségtörésnek hangzik, pedig nem az! Azóta készítettünk Petőfi-, Rejtő-, Toldi-, Pilinszky- és Petri-estet is.

A sulis programokban a gyerekek saját szövegeit visszük vissza az iskolákba megzenésítve. 

Huszonhárom éve működik a Karaván Színház és Művészeti Alapítvány. A színészképző stúdióban roma és nem roma fiatalok együtt tanulnak. Hogyan dolgozik velük?

– A Karaván Szobaszínházban rendező, foglalkozásvezető, mindenes vagyok. A jövő roma művészeinek egy része a Karavánból, a másik része a Független Színházból, Balogh Rodrigóéktól kerül majd ki.

Kikkel készíti a videoklipjeit? 

A Rezilienciát 2018-ban az Életrevaló Egyesülettel, átmeneti otthonos gyerekekkel forgattuk. „Különleges vagyok, mindenki bókol. Nekem elhiheted, nem örülök neki, na de kilógok a sorból.” Ez is történetmesélés útján született.

Először én meséltem el az életemet a lakhelyeimen keresztül, aztán ők. Puff, már meg is volt a szöveg! Mind az ő gondolatuk. … Hol a telefonom? Megmutatom. A Talpra magyart látta? És a NESZETAMÁST? „Belefulladok a múltba, hiányzik az otthonom”. Az Esze Tamás Gyermekotthonosokkal készítettük. Azt is mutatom. Az is bitang jó!

Valaki elismerte eddig, amivel foglalkozik?

– Már az is elismerés, hogy én ebből megélhetek. Egyszer kaptam Bonis Bona díjat tehetséggondozásért. A filmekért több díjat is átvehettünk. A Háromezer számozott darab Tallinban Rebels with a Cause díjat nyert, de Cannesban vagy Berlinben kellett volna kapnia. Csalódott vagyok az észtországi díjunkkal, szerintem kicsi ránk, de ez az én szerénytelenségem. 

Igaz, hogy pókerjátékos volt?

– Fizetett pókerjátékos voltam. Abból éltem, miután otthagytam a Bárkát. Az volt a feladatom, hogy az asztalnál mindig legyen játszópartnere az érkezőknek. Azt nem szerették, ha nagyon lereszeltem a játékosokat. Pörgetnem kellett a játékot. Voltak nagy hullámhegyek-völgyek.

Még milyen munkái voltak?

– Voltam tetőfedő, mosogató fiú, felszolgáló, kérdezőbiztos, speditőr cégnél is dolgoztam…. most más nem jut eszembe. 

Ha megkérdezik mi a foglalkozása, mit mond?

– Hasznos művésznek mondanám magam. 

Fotók: Terján Nóra