Az egyik hazai egyetem kommunikáció szakán nemrég a tanár megemlítette Henry Higgins nevét, mire hirtelen negyven-ötven értetlen szempár meredt rá. Rövid beszélgetés után kiderült, hogy a Z generációs csapat sosem látta Audrey Hepburn és Rex Harrison halhatatlan musicaljét, George Bernard Shaw-ról pedig nem is hallott.

További kérdések nyomán egyértelművé vált, hogy nemcsak a Pygmalion esetében vannak hiányosságok, hanem úgy érettségizett és felvételizett a csapat túlnyomó többsége, hogy egyetlen kötelező olvasmányt sem olvasott el a középiskola négy-hat-nyolc éve alatt.

Valószínüleg minden felvételiző számára Bibliaként ismert a neves művek rövidítéseit tartalmazó Száz híres regény, ahol tíz oldalon kifejtésre kerül többek között Julien Sorel életútja. Sőt, egyetemi előkészítőkön az a mondat sem idegen, hogy „ha valaki eddig nem olvasta el a kötelezőket, ne most kezdjen bele, kiváló rövidítések vannak!” Ám az olvasmányok teljes hiánya megdöbbentő. 

– A korábbi évek magyar érettségi feladatait sablonszerűen meg lehetett tanulni, a 2024-től bevezetett változás szerint azonban ez már kevés lesz

– mondja el Pacz Mercédesz magyartanár.

– Ott olyan feladatokra kell számítani, mint hogy megadnak egy címet: például Hondával Ceasarnál, és megkérdezik, mire emlékezteti ez a vizsgázót. Ha nem jut eszébe, hogy ez Egy jenki Arthur király udvarában Mark Twaintől, akkor nem fogja tudni megoldani a feladatot.

Az új érettségi tehát gondolkozást vár el a vizsgázóktól, ami szakértők szerint nem megy alapismeretek nélkül. Azonban a „kötelező olvasmány” vörös posztó a tizenévesek és a kisebbek szemében.

– A kislányomnak kötelező olvasmány lett a Mazsola és Tádé. Nagyon szeret olvasni, és mindaddig, amíg szórakozásként vette kézbe, minden rendben volt, de a kötelező jelleg óta nehezen halad előre. Hasznos lenne a „kötelező olvasmány” megnevezés helyett valami mást választani, mivel ez esetben a fiatalok már csak azért sem olvassák el a művet

– tanácsolja Gönczi Péter, az Álomgyár Kiadó vezetője.

– Nem csak dacról van szó, hanem arról is, hogy a korábbi irodalmi művek teljesen mást jelentenek a mai fiataloknak, mint amikor íródtak

– teszi hozzá Varga Bea író, a Tehetség Íróstúdió vezetője.

– A mai ifjúsági irodalom lázadásra nevel, hogy van a felnőttek által elrontott világ, amelyet a fiatalok megreformálhatnak és jóvá tehetnek. Számos kötelező olvasmányként ismert irodalmi mű, például a Légy jó mindhalálig, azonban ennek az ellenkezőjét mondja el: azt, hogy a felnőtt világ előtt a fiatalnak meg kell hajolnia.

Ezt a fiatalok nem tudják elfogadni, így hasznos lenne olyan műveket választani, amelyek közelebb állnak hozzájuk.  

Kovács Zsanett, a Móra Könyvkiadó marketingvezetője szerint az örökérvényű művek ma is szólnak a tinédzserekhez. A Pál utcai fiúk például rengeteg általános érvényű gondolatot tartalmaz, a másik melletti kiállástól kezdve a csapatban való gondolkodásig. Ugyanakkor ő is elismeri, hogy például gyereknevelési módszerekben komoly különbségek mutatkoznak az elmúlt éviszázadok és a mai művek között. 

– Gyerekként kedvencem volt a Kököjszi és Bobojsza, amelyet felnőttként újraolvasva vettem észre, hogy mennyi pofon szerepel benne, illetve olyan gyereknevelési módszerek, amelyekkel ma sem szülőként, sem gyerekkent nem tudunk azonosulni.

Az olvasás megszerettetése csecsemő korban kezdődik, az olvasó szülő nagyobb eséllyel nevel olvasó gyereket. Már egészen kicsi kortól mesét kell olvasni a gyerekeknek, mert minden kultúrával kapcsolatos tudás tanult minták alapján rögződik

– magyarázza Kovács Zsanett.

Külföldi szakértők jórésze is egyetért, hogy a szülői példa létfontosságú az olvasóvá neveléshez. Ha a kicsi szülők kezében könyvet lát, illetve hallja annak felolvasását, akkor a szülő személye köti a könyvhöz. Éppen ezért nem jó sem a tévé, sem a hangoskönyv az olvasásra szoktatáshoz, mivel az emberi hang alakítja csak ki ezt a kötődést.

Hasznos továbbá az is, ha a lakásban a gyerek könyvekkel van körbe véve. A jelenlegi minimalista lakberendezési trend éppen ezért negatívan hat az olvasás szeretetére, mivel tanítása szerint a könyvespolc rendetlen, tehát ne legyenek elől, jól látható helyen a könyvek. 

– Volt olyan kisgyerek, akinek Csukás István dedikálása jelentett meghatározó élményt. Fontos tehát, hogy vigyük könyves programokra, könyvtárba is a gyerekeket, amellett, hogy látnak minket olvasni

– tanácsolja Varga Bea.

A mostani Könyvhét tanulságai nyomán Kovács Zsanett úgy véli, lassan kialakul egy nagyon tudatos szülő réteg, akik tisztában vannak a szabályokkal, és már a babavárás idején elkezdik kutatni a lehetőségeket. Ez azért is fontos, mert az iskolában a kronologikus irodalomtanítás miatt olyan történetekkel találkoznak a gyerekek, amelyeket szókincs és történelmi háttértudás hiányában nem feltétlen tudnak értelmezni. 

– A nálunk jobb olvasásfelmérési eredményekkel rendelkező országokban visszafelé haladnak a tananyagban, a kortárstól a klasszikus felé, hogy a gyerekek könnyebben megértsék a leírtakat.

A megismerés mindig a konkrétumtól halad az elvont felé, és a gyerek számára a jelen a konkrét. Amíg nincs biztos szövegértése valakinek, addig nem lehet többszáz éves könyvek világába belekényszeríteni

– mondja el Kovács Zsanett.

Pacz Mercédez egyetért, hogy valóban lát a tanítványai között másodikos gyerek szintjén, szótagolva olvasó diákokat, ugyanakkor nem gondolja feltétlenül, hogy jó lenne megfordítani a tananyagot. Ha ugyanis például hiányzik az Odüsszeia utazás toposza a diákok ismeretéből, akkor később nem értik a Gullivert, Dantét vagy a Faustot. Ha viszont a tanár elmagyarázza, majd később emlékezteti a diákokat a tanultakra, akkor nem lesz gond a megértéssel. 

– Nem kell félni a szakszavaktól, a lírai én és a hasonló kifejezések elmagyarázásától, csak a következetesen kell megtenni

– tanácsolja Pacz Mercédesz.

Varga Bea szerint fontos elválasztani az olvasás megszerettetését és az irodalmi kincs megismertetését. Az előbbi nagyrészt a modern írók segítségévek történhet, akik a mai fiatalok igényeinek megfelelő történeteket írnak, így rögtön behúzzák az olvasót a szöveggel, figyelmet felkeltő írói ígéreteket használnak már az első oldalakon, esetleg hipertextben írnak, illetve függőn hagyják a fejezetek végét.

Így a könyv nemcsak hosszú, hanem rövid távon is képes a videójátékoknál és a közösségi médiánál mélyebb érzelmi élményt nyújtani. Gönczi Péter egyetért, hozzátéve, hogy a fiatalok főként azokat a regényeket kedvelik, amelyek szereplőit a tévében, a videómegosztókon vagy a számítógépes játékokban is láthatják.

Akik így kezdenek olvasni, azok valószínüleg olvasó felnőttek is maradnak. Ezért a kiadók felelőssége, hogy minél szélesebb ízlésvilágot szolgáljanak ki, tehát a szülőknek, később pedig a fiataloknak legyen honnan válogatniuk. 

– Fontos, hogy odafigyeljünk a gyerekekre, ők mit szeretnének olvasni, mi köti le a figyelmüket. Ez ma a kaland, a rövidebb fejezetek vagy az in medias res kezdés. A könyvszerető gyerekek legtöbbször könyvszerető felnőttek maradnak, azonban olyan emberrel nagyon nehéz megszerettetni az olvasást, aki sosem vett kezébe könyvet.

Róluk az irodalomban előforduló elitista felfogás miatt sokszor elfelejtkeznek a kiadók, pedig a lektűr vagy a ponyva éppen a könnyen érthetőség miatt eljuthat hozzájuk, és megismertethetik a könyvek világát

– mondja el Fekete Judit, az Animus és Central Kiadó PR és marketingmenedzsere. 

Gönczi Péter is egyetért a kiadók felelősségével. Az Álomgyár az egyik legolvasottabb magyar női magazinnal együttműködésben évekig húszezer példányban ajándékozott a júniusi szám mellé színes, könnyed, viszonylag rövid regényt, így próbálva felkelteni a magazint olvasók érdeklődését a regények iránt is.

Később az eladásokban látták, hogy valóban sikerült több olvasót vonzaniuk. 

Varga Bea szerint a mai szépirodalmi szerzők sok esetben azzal ijesztik el az olvasóközönséget, hogy nem a mindennapokat vagy egy kitalált világot írnak le érdekesen, hanem azt hiszik, hogy a hatásvadász erőszak vagy szenvedés érhet célt. A szórakoztató irodalom ebben a tekintetben sokkal inkább vigyáz a gyerekekre, így nem csoda, hogy a szülők hamarabb választanak ebből a körből.

Ráadásul a szórakoztató irodalom alapvető jellemzője, hogy az olvasást játékként fogja fel, ami segíti a betűk megszerettetését. Mivel felnőttként ritkán olvasunk el szívesen tűzvédelmi szabályzatokat, a gyerekekkel kapcsolatban sem szabad elfelejteni: „játszani is engedd”.