Három évtizedig színháztörténészként, főmuzeológusként, kiállítások kurátoraként dolgozott. 2017-ben lett óraadó tanár a művészeti iskolában. Miért váltott?

– Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet szcenikai gyűjteményvezetőjeként jelmez- és viselettörténeti gyűjtemények létrehozásával, bemutatásával, előadásokkal, publikációkkal foglalkoztam. Lehetőséget kaptam a Magyar Művészeti Akadémiától és a Pesti Vigadótól, hogy kurátorként nagy kiállítást rendezzek hozzá kapcsolódó albummal és rendezvényekkel, amelyek az iparművészetet mutatják be.

Azt kértem, hogy ne csupán a nagymesterek munkáit állítsuk ki, hanem adjunk teret a feltörekvő fiataloknak is. Így találtam rá a Jelky András Iparművészeti Szakgimnáziumra. Azóta már a Képzőművészeti Egyetemen és a MOME-n végzett hallgatók Jelkyben készült diplomamunkáiból válogattunk egy szép csokrot, amivel nagy sikert arattak. Utána Enczi Jánosné igazgatónő és Hendzsel Ilona művészeti vezető azt mondta: „Timi, neked nálunk a helyed”.

Onnantól kezdve a kutatónapomon, illetve péntekenként tanítottam, addig míg az akkori munkahelyemen új rendszer nem született, mely szerint egy végzett tanárnak, aki kurátori gyűjteményvezető, nincs lehetősége oktatni. Fél évig nem tanítottam, de éreztem, hogy nem lesz ez így jó. Aztán felmondtam a kurátori állásom. Hálás vagyok az iskola vezetőinek, hogy felkértek, tanítsak főállásban náluk. Egy éve jöttem vissza az iskolába.

Muzeológusként, kurátorként sok mindent megtanult a jelmezekről, anyagokról, viseletekről. Honnan a tanítás iránti szenvedélye?

– Ez egy olyan komplex tantárgy, amihez kell az esztétika, az irodalom, a nyelvészet és a történelemtanári végzettségem. Édesapám is pedagógus volt, a legkülönbözőbb bemutatókat tartotta nekem a konyhában a matek és a fizika megértéséhez. Zenét tanultam, hárfáztam, a Vörösmarty Gimnáziumban drámatagozaton végeztem, ahová visszahívtak drámatanárnak és osztályfőnök-helyettesnek. Óraadóként tematikus etapokban esztétikát, színháztörténetet tanítottam. 

Milyen szakokon lehet tanulni a Jelkyben? 

– Jelenleg ötéves textilműves, festő, művészeti grafikus, valamint, divatstílus- és jelmeztervező képzés folyik az iskolában. Érettségi utáni nappali tagozaton kétéves divatstílus- és jelmeztervező-, illetve textilműves képzést tartunk. Az iskola idén 150 éves, Női Ipar- és Kereskedelmi Tanoda néven 1873-ban alapították. Még vannak olyan termek, ahol eredeti varrógépeket találunk. Természetesen profi és modern ipari varrógépek, nyelvi laborok, festő és grafikai termek is rendelkezésre állnak.

A Jelkyben erősen gyakorlati képzés folyik. Képző- és iparművész tanárok juttatják el a diákokat odáig, hogy diplomamunkaként elkészítsék a saját divatkollekciójukat. A tervezés, a szabásminta elkészítése, a gépek kezelése, a fotózás, a látvány mind a hallgatók feladata. A kollekcióhoz modellt is kell találniuk. Profi divatbemutatók jönnek létre júniusban.

A tavalyi osztályom diplomamunkája enteriőr tervezés volt falikárpittal, szőnyeggel és valamilyen ülőalkalmatossággal. A textilt maguk szőtték, a fonalat, a szövött anyagokat festették, zsákfotelt formáztak, nagy szőnyegeket kötöttek, horgoltak. Pazar munkák születtek. Bármelyik enteriőrt elfogadnám otthonra úgy, ahogy van. Zseniálisak. 

Hogyan jutott eszébe a szabadtéri zöld tanterem létrehozása?

– Az iskolának hatalmas belső udvara van, amelynek az egyik fele salakos tornapálya, a másik viszont eddig kihasználatlan rész volt, lomtárként használtuk. Nyáron ezt a teret tettük rendbe. Kerítés takarót helyeztünk fel, műfüvet raktunk le, a régi bútorokat a férjem segítségével megjavítottuk. Mindezt anyagi lehetőségeinkhez mérten, hiszen ez egy önerős felajánlás volt az iskola felé – úgy döntöttem, hogy egyhavi fizetésemet felajánlom a zöld tér létrehozására.

Júliusban úgy váltunk el a diákokkal, hogy megígértem, mindenképpen létre hozok egy saját szabadtéri tantermet. Utána belakni, és tovább fejleszteni együtt fogjuk. 

Milyen közös munka vár rájuk? 

– A kerítés elé növényeket ültetünk, borostyánokat, örökzöldeket, fűszernövényeket. Legyen mályvánk, indigónk, csüllengünk. 

Micsodánk?

– A csülleng sárga virágú bokros növény, amelyből előállítható az indigókék szín. Szeretném, ha a kiskertünkben teremne a textilfestéshez alkalmazható növény is. Nagy büszkeség, hogy megvalósult a zöld tanterem. A mai napig több mint ötszáz tanítvány és szülő írt köszönetet.

 Divat- és a viselettörténetet tanít. Ezek hol térnek el egymástól, és vannak-e metszéspontok?

– A viselettörténet körülbelül hétezer éves, amely a tetoválással, testfestéssel, tehát az indigós bőrszínezéssel és az ékszerkészítéssel egyidős. Vannak metszéspontok. Amikor XIV. Lajos király korában az udvar csipkét visel, selymet, térdnadrágot, magas, piros sarkú cipőt, akkor éppen az a divat. A XX. század második feléig – amíg az „haute couture”, a magas, minőségi szabászat létezett, egyedi kézműves szalonok és divatházak működtek, és nem „pret a porter” konfekció és tömeggyártás volt a jellemző – viseletről beszélhetünk.

Bár néha néhányan teremtettek valamiféle divatot, amely egy-egy korszakra érvényes, és az akkor általánosan elfogadott nézetekről szól a kultúra megjelenési formáival.

„Kiszabadítottam a kebleket, leláncoltam a lábakat.” – mondta Poiret. A szoknyák mai neve hivatalosan is „bukj el szoknya”. 

– Ahogy változik az emberiség sorsa a divat rögtön reagál rá. Ez a második bőrünk, amivel szavak nélkül kommunikálunk. Bármennyire furcsa, néha a háború gerjeszti. A XX. századig a hölgyek hosszú ruhát, uszályokat viseltek, ami nagyon anyagigényes volt. Az első világháborúban minden a frontra küldtek, s mivel nem volt anyag, elkezdtek rövidülni a ruhák. A II. világháborúban még nagyobb volt az anyaghiány…

… tovább rövidültek a ruhák. 

– Így van. Nem csak az élelmiszert, az anyagokat is jegyre adták. Ez okozta, hogy mindenki térdig érő szoknyában és kardigánban járt, és úgy nézett ki, mint a saját nagyanyja. A mini feltalálója Mary Quant áprilisban hunyt el. Londonban hatalmas kiállításokkal emlékeznek rá, a legnagyobb divatasszonynak tartják. Fiatalon otthon a garázsban varrogatott, és egy reggel úgy döntött, nem megy el az iskolába abban a ruhában, amit az anyja adott neki. Egy laza mozdulattal jó rövidre vágta. És a mini lett a divat.

Milyen történetekkel lepi meg a diákokat?

– Nagyon érdekli őket például a körömlakk története, ugyanis a mai fiataloknak a köröm, a műköröm, a körömlakk az egyik kifejezési nyelve. Reggel úgy lépnek be az osztályba, hogy rázzák a kezüket, még szárítják a lakkot. Roppant fontos nekik!

A vérvörös körömlakk is egyidős az emberiséggel, kezdetben kizárólag férfiak viselték az ellenség elrettentésére. Ami még meglepi őket, hogy a harisnya, a harisnyatartó férfi viselet volt, onnan került át a női divatba. Kezdetben mindkettő külön szárból állt. A szárakat középen az ágyékot takaró háromszög anyag – a szeméremkupak – fogta össze. Ez külön díszes eleme volt a ruhatáruknak. Először gyönggyel, arannyal, majd szalaggal díszítették. Festményeken is látható.

Vagy miért van négy zseb Chanel kiskosztümjén? Olvasható a visszaemlékezéseiben, hogy az egyik zseb a cigié, a másik az öngyújtóé, a harmadik a vörös rúzsé, a negyedik a nyakláncé. Tetszik a diákoknak a bíborszín születése, amihez bíbor tetűt és bíborcsigákat használnak. Csupán egy pici anyagdarab megfestéséhez is rengeteg kell belőlük.

Mit jelent a bíborszín? A legmagasabb rangot jelöli. Csak a pápák és a királyok viseltek bíborszínű harisnyát. Ismerjük a gyerekdalt: Bíborba, bársonyba, gyöngyös koszorúba. Ide tartozik a vörös kárpit, ami a mi agyunkban rangjelzést jelent, a gazdagsághoz kötjük. Nemcsak a gyerekdalok, a mesék is hordozzák a stílus- és a viselettörténetet. Kedvencem A kis vakond nadrágja – abban benne van a textiltörténet.

Szaporodnak a díjnyertes hallgatói, tavalyi osztályából mindenki tovább tanul valamilyen felsőoktatási intézményben. Milyen módszereket használ?

– Mindig a mostból indulunk ki. A történeteket visszafordítom, és a mától kezdem. Ha például a barokk viseletről, a térdnadrágokról, a csipkés zekékről, tollas kalapokról és ezek máig tartó hatásáról beszélünk, akkor azt mondom, hogy figyeljék meg, kik viselnek manapság hasonlót, és annak mi az üzenete.

Az idei ősz legnagyobb slágere az indigókék. Farmer, szoknya, nadrág, ing minden mennyiségben. Az indigófestés a legősibb módszer, az egyiptomi sírleletekből is ismerjük. Nem azt mondom nekik, hogy tanulják meg, milyen az indigókék, hanem menjenek ki az utcára, és keressenek indigókék ruhákat. Miért kék a cégvezetők, igazgatók öltönye? Mert kék az égbolt és ez a legősibb színünk. Az indigókék bizonyos hivatásokat is jelöl. Ha valakit két sapkában és egyenruhában látunk, az a védelem jele, ő a rend őre. A hadseregek évszázadokig a nemzetük viseletét hordták.

A reneszánsz és barokk időben a németalföldi zsoldosok a korra jellemző fehér selyem alsóruhát, hasítékolt nadrágot hordtak, hatalmas kalapjukba óriási tollakat tűztek. Mindig megkérdezem a diákokat, hogy szerintetek meddig tudott így rejtőzködni a háborúban? Akkoriban az emberélet védelme nem írta felül az öltözködést, a társadalmi rang szerinti megjelenést.

Mikor jutottunk el idáig? A XX. században, amikor bevezetik, hogy a katonai szerelések ne csak hivatást vagy rangot jelöljenek, hanem olyan színűek legyenek – barna és zöld –, hogy takarjanak, védjék az életét a katonának. Minden témához keresek videókat, és az órák ütős zenével kezdődnek – kakaóra állítva – vagy táncrészlettel.

Számos könyvet írt textilművészek díszlet- és jelmeztervezők, munkásságáról, szcenikai gyűjteményének rejtett kincseiről. Ígért nekem valamit.

– Ígértem, elhoztam. Mutatom is, mert büszke vagyok rá. A diákoknak eddig semmilyen tankönyvük nem volt, csak témajegyzékeket kaptak, úgyhogy nekiestem, és gyártottam egyet. Tételenként kidolgoztam a stílus, textil- és a divattörténetet, és röviden összefoglaltam. Rajzokkal, fotókkal, linkekkel, film és könyvcímekkel színesítettem. 

Belelapozhatok? Kezdődik a sumér lepelruhával, jön Kleopátra, a magyar viseletek a X. századig, a reneszánsz páncélzat, csípőpárna, a kúpmelltartó megjelenése, tervezők, divatházak története. Idézetek, például Armanitól: „A stílus abban rejlik, hogy megtaláljuk az egyensúlyt három dolog között: kik vagyunk, mit akarunk tükrözni, hová tartunk”. Naponta foglalkozik viseletekkel, stílussal. Követi a divatot?

– Nem. Úgy gondolom, hogy nem divatosnak kell lenni, hanem stílusosnak, ezt is képviselem. Amikor reggel belépek az iskola kapuján, mindenki tudja, hogy milyen témáról fogok beszélni. Ha Chanelről, akkor fekete-fehérben érkezem, ha a bizsu születéséről, akkor talpig bizsuban. Tanítani szeretek, nem divatozni, ezért is vagyok hálás a sorsnak, hogy megtalált a tanítás.

A képek a Jelky András Iparművészeti Szakgimnázium szabadtéri tantermében készültek. Fotók: Terján Nóra