Az egyetemes sport alapja és építőpillére, hogy olyan utánpótlás sportolókat neveljünk fel, akik majd egyszer a jelenleg élsportot űző generáció nyomdokaiba lépnek. Ez a feladat nem működhet tudatosan felépített munka nélkül. A '80-as, '90-es években megtorpanás volt tapasztalható, így az akkori szervezet, az Ifjúsági és Sportminisztérium 2000-ben elemzést készített az utánpótlás nevelés helyzetéről, majd ez alapján átfogó stratégiát dolgozott ki.

Az indulásnál a legfontosabb feladat a sportági programok összehangolása, új programok indítása, de legfőképp a már meglévő eredmények gondozása volt. Az ISM 2001. januárjától a Nemzeti Ifjúságkutató Intézettel és a Nemzeti Drogprevenciós Intézettel egyidejűleg a Mobilitás Ifjúsági Szolgálaton belül hozta létre a Nemzeti Sportmódszertani és Kutatóintézetet (NSKI).

Elindult a Héraklész Program, azonban idővel veszített hatékonyságából a szervezet, így 2002 januárjától a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet (NUPI) kezdte el a működését, amely később a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) szárnyai alá került.

Az utánpótlás-nevelésben alapvetően ketté kell választani a dolgokat. Léteznek sportiskolák: olyan oktatási intézmények, amelyek a sporttevékenységre összpontosítanak, és sportolók képzésére specializálódtak. Itt a diákok rendszeres edzéseken vesznek részt és lehetőségük van fejleszteni a teljesítményüket, miközben végzik a napi iskolai – általános vagy középiskolás – tennivalóikat.

A sportiskolákban sokszor a tanterv is az edzésekre épül, és általában a sportághoz szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket is tartalmazza.

Tóth József, a MOB Héraklész programjának igazgatója úgy foglalta össze, hogy az új utánpótlás-nevelési stratégia első elemeként 2001-ben 13 sportággal indult el a Héraklész Bajnokprogram, majd 2006-ban a Héraklész Csillagprogram, melyek mára már húsz olimpiai sportágat menedzselnek.

– A program által biztosított kereteket a szövetségek töltik meg tartalommal. Az éves sportolói keretek összetételéről, a programban foglalkoztatott edzők személyéről és az éves szakmai programokról egyaránt a sportági szövetségek hoznak döntést.

– összegez a szakember.

A sportiskolák célja általában a tehetséges fiatal sportolók fejlődésének támogatása, és előkészítse a magasabb szintű – például nemzeti vagy nemzetközi versenyekre. Az iskolák abban is kulcsszerepet játszanak, hogy a fiatalok megtalálják a megfelelő egyensúlyt a sport és az oktatás között, és lehetővé tegyék számukra a sikeres sportkarrier mellett tanulmányaik folytatását is.

A sportiskolák jellege azonban és struktúrája országonként és sportágtól függően változhat. Néhány országban különleges sportiskolai programok és támogatások érhetők el a tehetségek számára, míg más helyeken a sportiskolák beépülhetnek a hagyományos oktatási rendszerbe, vagy egyéb sportklubokba.

A sportiskolák és az utánpótlás-neveléssel foglalkozó sportklubok tevékenysége szorosan össze is fonódik. Egy-egy diákolimpián induló sportoló, egy ilyen eseményen az iskoláját képviseli, a hétköznapokon viszont egy egyesület edzéseit látogatja, az ott dolgozó szakedzők elképzelései szerint készül fel erre a kettős életre. Amíg nagyobb kluboknál pedig szinte mindenhol komoly szakmai alapokat helyeznek az utánpótlás-nevelésre, addig olyanoknál, amelyek csak a fiatalokkal foglalkoznak, sokkal nehezebb körülmények között próbálnak a versenysportra is esélyes palántákat nevelni.

Melyik a helyes út? Szülői támogatással a magyar sport közegéből kiragadva, fejlettebb sportkultúrában nevelkedő fiatal labdarúgóból néhány év alatt világsztárt nevelni, vagy az itt felnövő, és összetartó kézilabda-válogatottból hosszú évek munkájával olyan világraszóló eredményt elérni, amire 1977 óta nem volt példa a magyar sport történetében? Esetleg egy olyan sportágban világhírnévre szert tenni, amely nem tartozik elsősorban a frekventált sportágak közé?

Most egy olyan sportággal kezdjük, amelyben először avattak magyar olimpiai bajnokot, és egy olyan műhellyel, amely hosszú évek munkáját összerakva először jutott el a klubja történetében oda, ahová sokan csak szeretnének.

Hajós Alfréd úszásban nyerte a magyar sport első két aranyérmét 1896-ban. Azóta 2020-ig (azaz egészen pontosan 2021-ig, hiszen ebben az évben rendezték a koronavírus miatt elhalasztott tokiói olimpiát) 29 alkalommal állhatott magyar sportoló az olimpiai dobogó legfelső fokán. Világbajnokságon 34-szer szólt a magyar himnusz, és 1973 óta csak háromszor fordult elő, hogy nem sikerült magyar úszónak vb-n nyerni.

A Budaörs SC úszószakosztályára azért esett a választásunk, mert kizárólag utánpótlás-neveléssel foglalkoznak: nincs felnőtt úszójuk. A kiöregedő generációt nehéz szívvel továbbengedik, hogy tehetségüket nevesebb, erősebb klubokban kamatoztassák. Áldozatos munka ez, hiszen hatalmas bravúr már az is, ha egy országos bajnokságon sikerül jó eredményeket elérni. Ez adja meg a sport igazi gyökerét: a tehetségek felfedezése, gondozása és nevelése.

A budaörsi úszók nem különálló egyesület, hanem szerves részei a Budaörs SC-nek, amely hat más szakosztályt is működtet. A klub két fő forrásra támaszkodik, egyrészt az önkormányzattól, másrészt a Nemzeti Sportügynökségtől (NSÜ) kap támogatást – ebbe idén került be a BSC. Ezek mellett a szakosztály az eredményesség után kap támogatást a Magyar Úszó Szövetségtől. Mindez pedig a szülői tagdíj befizetésekkel egészül ki, hiszen az úszás nem egy olcsó sport. Az elmúlt években jelentősen emelkedtek a versenyekre történő nevezési díjak is, miközben a támogatások nem növekedtek ilyen mértékben.

Jókúti Péter, a Budaörs SC úszószakosztályának a szakedzője szerint amikor egy gyermek jelentkezik hozzájuk úszónak, akkor igyekeznek a szülővel tisztázni, hogy mindez milyen lemondásokkal és kötelezettségekkel jár.

– Az úszás egy olyan speciális sport, amelyben már egészen fiatalon rendkívül sokat kell edzeni. Egy csapatsportban egy 8-9 éves gyerek elmegy heti két alkalommal edzésre: nálunk ugyanebben a korosztályban heti 4-5 alkalom a norma.

Felépített rendszerünk van. Amikor egy gyermek bekerül a tehetséggondozó csoportunkba, akkor folyamatosan fejlődik, és ahogy elér bizonyos szinteket és korosztályokat, akkor durva szóval élve futószalag szerűen kerül be a versenysportba.

Nehezen képzelhető el, hogy innen akár az olimpiáig eljuthat, hiszen mi csak egy 25 méteres medencében dolgozunk, és egyéb infrastrukturális lehetőségeink sem adottak, de még így is bármit elérhetnek a versenyzőnk.

– meséli a szakedző.

Lehetőségek pedig azért vannak. A csapat ott járt idén Kaposváron a felnőtt úszó bajnokságon – és történelmet is írt. Úgy sikerült világ- és Európa-bajnok, olimpiákon induló úszók között sikeresnek lenni, hogy a csapatban csak serdülő és ifjúsági korosztályban szereplők indultak.

Háromszor jutott úszójuk a döntőbe (ebből az egyik B-döntő volt). A történelmi tett Drommer Lili nevéhez fűződik, aki ötven méter női pillangón már az előfutamban is a hatodik legjobb időt úszta, majd ezt a bravúrját a fináléban is megismételte. Mivel előtte csapott célba egy azeri úszó, így gyakorlatilag a magyar bajnokság ötödik helyén végzett. A másik sikert a 4x100 méteres férfi vegyesváltó érte el szintén a döntőbe jutással, majd az ott elért nyolcadik hellyel. Név szerint Koncz Márton, Tóth Gergely, Mayer Dávid és Birkás Botond nevéhez fűződött a bravúr.

– Szerencsére a hozzánk jelentkező fiataloknak magas a belső motivációja. Ezt a sportágat másképp nem is nagyon lehetne űzni. Szeretnek edzésre járni, teljesítik, amiket kérünk és motiválja őket a versenyszellem.

Minden gyerekből azt próbáljuk kihozni, amire képes. Ne a versenytársakhoz, hanem saját magukhoz képest hozzák ki a maximumot. Ez is fontos, és pontosan elég számukra, hogy úgy teljesítsenek, amivel mindannyian elégedettek vagyunk.

– teszi hozzá Jókúti Péter.

Nemrégiben zárult szintén Kaposváron a serdülő országos bajnokság, ahol a Budaörs SC – sok másik klubbal együtt – kiváló eredményeket ért el. A szerény, zöld-fehér egyesület büszkeségtablójára újabb nevek kerültek fel, hiszen az éremlista 9. helyén végeztek. Ezt csak azért érdemes hangsúlyozni, mert olyan, az úszósportban fellegvárnak számító egyesületet előzték csak meg őket, mint a Győr, a BVSC, a Kőbánya SC, vagy az Újpest.

Hat érmükből az egy aranyat az a Rácz Zsombor szállította, akit a viadalt helyszínén végignéző Krajnyák György utánpótlás-válogatott szövetségi kapitány is kiemelt, és egyből meghívót adott neki a júliusi, Mariborban rendezendő EYOF-ra, azaz az ifjúsági olimpiára.