A szülők és a gyerekek közösen vágnak neki az új tanévnek. A két fél azonban másként látja ezt a helyzetet. A szülők örülnek, hogy már nem kell egy személyben animátornak, szakácsnak és programszervezőnek lenni. Azaz, úgy érzik, csökken a terhük. A gyerekek ellenben sorscsapásként élik meg ezt az időszakot.

Jönnek a kapkodós reggelek – mindent bepakoltál, reggeliztél, nehogy elkéss –, amik a szülőket és a gyerekeket egyaránt próbára teszik. A Sulinyugi pszichológus csapata összeszedte, hogy milyen tényezőkre érdemes figyelni szeptember elején és hogyan küzdjék le az érintettek az esetleges akadályokat.

– A gondolataink tisztázása mellett érdemes a gyakorlati oldalról is készülni a tanév első heteire. Könnyebben megélhetjük az újbóli strukturáltabb kereteket, ha a napirendünket az iskolai mindennapok szerint alakítjuk...

Különösen fontos arra odafigyelni, hogy az alvási ritmus kialakuljon, hiszen az a hangulatunkra, figyelmünkre, tehát az iskolakezdésre is erősen hatással lehet

– üzeni Szigeti Réka, a Sulinyugi program szakmai vezetője.

Az első napokban, hetekben való rendrakás kulcs mozzanat. A pszichológus szerint, ha rend lesz az íróasztalon, akkor fejben is az lesz – nem mellesleg jó érzést ad az áttekinthető környezet. Az új osztályba kerülés mindig mérföldkő, érdemes a környezeten is kifejezni ezt a változást: nem csak új dolgokban, lehet csupán annyiban, hogy mit hagyunk elől, hogyan rendezzük be a szobát.

A rendrakás segíthet abban is, hogy elfelejtett kincsek kerüljenek elő – tollak, vonalzók -, amiket nem kell megvenni, és a környezettudatosságért is tettünk.

A gyerekeknél előjöhetnek a gyomorszorító érzések a visszailleszkedés, megfelelések kapcsán. A szülő fontos feladata a motiválás, a felkészítés. Át kell beszélni, hogy mi lesz a cél ebben a tanévben? Fontos, hogy ez nem feltétlenül kell, hogy csak a jegyekről vagy a tanulmányokról szóljon! A gyerek elkezdhet egy új sportot, vagy hobbit.

A szülő érdeklődjön, hogy gyermeke melyik osztálytárssal való találkozást várja a leginkább? A változásokra is fel kell készíteni, hiszen a régi tanárok elvesztése és esetleg új tanárok érkezése ebben a tanévben még fokozottabb lehet sok gyerek számára. Bár az iskola életében jelen lévő problémák kihatnak a gyerekek és szülők életére, bizonyos dolgokat át kell majd gondolni és tervezni. 

– Egyrészt jelezzük, a gyerekünk felé is, hogy bár megértjük, hogy nagyon sajnálja a régi kedves tanárt, de ezzel együtt adjunk esélyt az újonnan kapott tanároknak. Nem ugyanazt fogja kapni a gyerekünk… mert senki sem pótolhatja az előző csellótanárral való mély beszélgetéseket, az izgalmas feladatokat adó rajztanárt vagy a kedves tyúkanyó tanítót.

Hiszen mindenki egyedi, megismételhetetlen tanárként is.

De nézzük meg, mit hoz be az új tanár? Mi az, amiben ő lesz egyedi és megismételhetetlen? Ennek persze hagyhatunk majd egy kis átállási időt is, vagyis az elején hallgassuk meg a gyerekünk érzéseit, gondolatait, és csak érezzünk együtt vele először, majd utána bíztatóan segítsük őt át a nehézségeken!

– részletezte a Sulinyugi szakértője. 

A szakember szerint a szülőknek nem kell átvenniük annak terhét, hogy lesz-e matek tanár - ez bár nehéz és izzasztó teher az iskola vezetőségének és tanároknak is, de ebben nem tudnak segíteni szülőként. Megoszthatják ismerőseik körében, van-e potenciális ismerősük, de ennél többet ezen a téren nem nagyon tehetnek.

Az viszont fontos, hogy bízzanak abban, hogy az iskola is arra törekszik majd, hogy lehetőségeihez képest kezelje a helyzetet. Tartsák szem előtt, hogy egyazon oldalon állnak, működjenek együtt az iskolával, tanítókkal. Erre a kapcsolódásra és együttműködésre tudnak majd támaszkodni a nehézségek idején is.

A szülők felelősségi körébe tartozik az is – emeli ki a Sulinyugi szakmai anyaga -, hogy a gyerekkel, pedagógussal átbeszélve tervezzék meg, milyen iskolán kívüli foglalkozásai lesznek a gyereknek. Ennek jó részét a gyerekekkel együtt beszéljék át, motiválva őket arra, hogy legyen jó, teljesíthető ritmus az életükben, vagyis ne legyenek teljesen leterhelve. 

Ha a gyerekek minden erőfeszítés ellenére a szorongás jeleit mutatják, ezekért sokszor két tényező lehet a felelős: beilleszkedési problémák, ami akár konkrét megfélemlítésben is megnyilvánulhat. Mindenkinek az a legjobb, ha a szülő rákérdez a gyerekénél: úgy érzi, bántják a többiek? Ha igen, lépni kell.

Másik tényező, hogy a gyerekek azt hiszik, nem tudják teljesíteni az elvárt szintet. Rá kell kérdezni a gyerek félelmeire - fogadjuk el, és ne söpörjük el a gondolatokat. Jelezni kell, hogy a szülők mikor éreznek hasonlót, és azt is, hogy természetesek az új kezdettel kapcsolatos szorongások.

A szülők tegyék hozzá, hogy bíznak benne, ahogyan eddig is, gyermekük most is tudja majd kezelni ezeket. És segítséget is kérhet a szülő - helyi iskolapszichológussal, osztályfőnökkel érdemes konzultálni első körben, ha ilyesmit tapasztalnak.

Remélhetően segítséget is kap. Nem úgy mint e cikk szerzője, aki lánya problémáiról beszélt az osztályfőnöknek, aki történetesen is iskola pszichológusa is volt. A szakember válasza: ő nem kezdeményez beszélgetést, a gyerek keresse meg a problémáival. A gyerek nem kereste, így segítség sem érkezett.