A 2009 óta működő Lélekkel az Egészségért Alapítvány célja a kiégés megelőzése, a stressz kezelése az egészségpszichológia legújabb eszközeivel. Egyik fő tevékenysége a Sulinyugi program, melynek keretében díjmentes iskolai stresszkezelő foglalkozásokat tartanak gyerekeknek és tanároknak. Emellett a mindennapokban használható szakmai anyagokkal is előállnak. Legújabb kiadványuk június elején jelent meg A pedagógusok és a kiégés címmel. Az ingyenes kiadvány innen letölthető.

– A tanári kiégés alapvetően nem függ attól, hogy állami, egyházi, esetleg alapítványi iskoláról van szó. Annyiban lehet mégis ennek a szempontnak szerepe, hogy ahol a befektetett munka és a jutalmazása kevésbé billen fel, azaz, ahol némileg magasabb az anyagi ellentételezés (például: szakiskolák, egyházi vagy magán fenntartású iskolák esetében), ott ez az egyensúlytalanság kisebb rizikót jelent.

A jutalmakon kívül másik fontos szempont, ami szintén védelmet tud nyújtani nagyfokú megterhelés esetén is, a kontroll megélése. A pedagógusnak nagyon fontos, hogy érezze, van döntési szabadsága a szakmán, vagyis a tanításon belül

– tájékoztatott Szigeti Réka egészségügyi szakpszichológus, a Sulinyugi szakmai vezetője, aki szerint másik nagy probléma az alacsony jutalmazás és a kontroll alacsony volta mellett, a tanárok társadalmi presztízse, amely az iskolatípustól függetlenül nagyon alacsony. A tanárok nyolcvan százaléka problémaként éli meg ezt a helyzetet.

Érdekes lenne tudni, hogy változott-e a kiégésre való hajlandóság az elmúlt évtizedekben, erre azonban nincsenek megbízható adatok, mert a korábbi és a jelenlegi mérések nem ugyanazon a metodikán alapultak. Szigeti Réka viszont úgy érzi, az elmúlt időszakban nagyobb arányban érzik magukat kiégettnek a tanárok.

Élvezik a hivatásukat

A tanári hivatás más foglalkozásokhoz képest stresszesebb és kiégésre is jobban hajlamosít. Emellett azonban jó hír lehet a pedagógusoknak, hogy nem csak a kiégési adataik emelkednek ki a statisztikákban, hanem az is egyértelműen látszik a kutatások alapján, hogy más szakmák képviselőivel összehasonlítva ők nagyobb élvezetet is találnak a hivatásukban.

Kiégni csak az tud, aki korábban nagy lánggal égett, lelkes volt. Mivel a tanítást a tanárok élvezetes munkaként élik meg, amitől sokat is kapnak, előfordulhat, hogy „túl nagy a láng”, sok energiát tesznek a munkába, amit nem pótolnak vissza. Ehhez hozzájárulhatnak még további kiégésre hajlamosító stresszfaktorok is, mint a társadalmi megbecsülés és jutalmazás hiánya, valamint az egyre növekvő elvárások.

Azonban nem törvényszerű, hogy ha valaki tanár, és nagy lelkesedéssel végzi a munkáját, kiégés lesz a vége. Ha pedig mégis elindul valaki a kiégés útján, akkor éppen ez a (korábbi) lelkesedés segíthet visszafordulni, kijönni a gödörből. Ha élvezi a tanár a munkáját, ezt az állapotot próbálja fenntartani. Ehhez az is kell, hogy tudjon nemet mondani, a határait védeni – különben hosszú távon nem fenntartható a hivatás.

A társadalmi megbecsültség hiánya; a növekvő elvárások; az adminisztrációs terhek mellett ide tartoznak a tanári mindennapok nehézségei is, amikre a szakirodalomban „nehéz órák”-ként (heavy hours) utalnak. Ezeknek a nehéz óráknak köszönhető, hogy pedagógusként manapság nagyon nehéz megőrizni az ideális tanár képét.

Egyszerre kell sokfajta igényt kielégíteni: odafigyelni minden egyes gyerekre, kezelni azt, akinek éppen valamilyen gondja van, azt, aki szorongó, aki ADHD-s és nem tud figyelni, és azt is, aki tehetséges, és gyorsabban halad a többieknél. Közben persze az anyaggal is  haladni kell, és az adminisztráció sem maradhat el. Ebben a darálóban könnyű eltávolodni az ideális szereptől. Ráadásul mindez nem ér véget, amikor kicsöngetnek.

Meghúzni a határokat

Tudni kell azonosítani, miért is lehetetlen maximálisan megfelelni az összes elvárásnak egyszerre. Ha pedig már nem várja el magától, hogy mindenre tökéletesen reagáljon, akkor érdemes sorra venni, hogy mi az, amit jól csinál, miért van nehéz helyzetben is „elég jó” pedagógus. A kiégésmegelőzés kapcsán gyakran elhangzik az a tanács, hogy húzzák meg a határaikat.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Bármilyen munkáról is van szó, a határok meghúzása, saját magunk védelme elengedhetetlen. Ez különösen nehéz, amikor érzelmileg érintettebbek vagyunk, mert gyerekek sorsáról van szó, akik kiszolgáltatott helyzetben vannak.

A tanári határmeghúzás része, hogy ne érezzék azt, hogy mindenért ők a felelősek. Nem vehetik át a szülők szerepét és nem kell azt érezzék, hogy mindig elérhetőek kell legyenek. Ez nem csak a gyerekektől, hanem az iskolából érkező üzenetekre is érvényes. Nem kell sürgősségi ügyeletet működtetni, hogy bármikor hívhassák vagy ráírhassanak a szülők vagy a gyerekek.

Meg kell beszélni, hogy mi az, ami akut probléma, és mi az, ami várhat. Ha nagy gond van, jelezzenek, de ha elfelejtették, hogy mi a lecke, azzal ne a tanárt keressék hétvégén, beszéljék meg egymás között. Törekedjenek arra, hogy amennyire lehet, szétválasszák a munkát és a privát szférát. Ezeket a csoportokat hétvégén, munkaidő után akár le is némíthatják, vagy meghatározhatják, hogy mikor néznek rájuk.

Fontos az időbeosztás! 

A tanári munka jellemzői közé tartozik a sajátos időbeosztás. Vannak kötött időszakok, amikor a tanár az iskolában van, és órákat tart vagy órán kívüli tevékenységeket folytat, de van egy kevésbé kötött, sokszor otthon végzett része is a munkának, például a dolgozatjavítás vagy az órára készülés. Meg kell tanulni az időt hatékonyan menedzselni.

Előfordul, hogy a dolgozatok felhalmozódnak, és nem teheti meg, hogy nem javítja ki őket. Azt viszont megteheti, hogy amikor fáradt vagy és alvásra van szüksége, másnapra halasztja a folytatást. Fontosabb, hogy kipihenten legyen jelen az iskolában. Az alvásból nem szabad engedni. Úgy ossza be az idejét és az energiáját, hogy maradjon arra, ami neki fontos. Nagyon megbosszulja magát, ha állandóan a háttérbe szorítja a saját igényeit, beleértve azt is, hogy például együtt legyen a családdal vagy megnézzen egy filmet, és feltöltődjön.

Legalább ilyen fontos, hogy maradjanak olyan időszakok, amikor egyáltalán nem foglalkozik a munkával. A hétvégén legyen olyan idősáv, amikor a munka nem kerül elő. Ne vigye túlzásba a felkészülést, nem létezik tökéletesen felépített tanóra. 

Motiválás

Hogyan motiválhatja a diákjait a tanár, ha maga sem motivált már? A Sulinyugi válasza: első lépésként saját magáért tegyen, utána pedig hitelesen képviselje, hogy akar a gyerekekért tenni. Akkor tud rájuk hatni, ha maga is rendben vagy. Ne keverje össze a motiválatlanságot a kialvatlanság miatti fáradtsággal! A munkától való távolságtartás és egy jó nagy alvás legyen az első lépés, amit tesz magáért. Fontos, hogy a motiváció szintje nem állandó. Nincs baj azzal, ha időnként kevésbé lelkes és tettrekész, sőt, ez a természetes ritmusunk része kell, hogy legyen. Az mindenesetre az elkötelezettség jele, ha még mindig fontos, hogy a gyerekekért tegyen.

Ha rossz passzban van, de ennek ellenére tudatosan mosolyogni kezd, akkor egy idő után a mosoly hatni kezd és jobb kedve lesz: e jelenség tudományos neve faciális feedback. Ennek analógiájára az is működik, hogy ha motiválatlan, de úgy tesz, mintha motiváltan tenné a dolgát, az segíthet, mert visszahat. Ha ráveszi magát, hogy megcsinál valamit akkor is, ha belül az érzés és az attitűd más, akkor van rá esély, hogy elkapja és magával viszi a pozitív lendület.

Tanárként sok esetben nagyon energiaigényes a szülőkkel való kommunikáció. Minél kisebbek a gyerekek, annál többet kell a szülőkkel kommunikálni, ez a tanári munka részét képezi. Ilyenkor konfliktusok is előfordulnak. Nehéz helyzet például, ha a tanár behívja a szülőt, mert elégedetlen a gyerekkel, és azzal szembesül, hogy otthon még nagyobb a probléma, mert mérgező kapcsolat van a szülő és a gyerek között. Ilyenkor megpróbálhat segíteni, és támogatni a szülőt a gyerekkel való kommunikációban – de ez nagyon megterhelő. Egy újabb vékony mezsgye, ahol okosan kell egyensúlyozni.

Nyitottak a lehetőségre

A Sulinyugi csapatának nem ez az első szakmai anyaga a tanárok részére, de vajon mennyire nyitottak a pedagógusok az ilyen jellegű segítség elfogadására? Kérnek-e külső segítséget a tanárok, vagy jellemzően maguk próbálják megoldani a problémáikat? Az egészségügyi szakpszichológus szerint a leterhelt pedagógusok nehezen kérnek segítséget, hiszen az ilyen konzultációk tovább csökkentik a szűkös szabadidejüket. Sokan elkeseredettek, de egyúttal nyitottak a felkínált lehetőségre. Ha a tantestületeken belül jó a kapcsolat, a kollégák egymást erősítve vesznek részt a tréningeken. A csapatépítésnek is felfogható pszichológiai foglalkozások a stresszoldás hatékony terepe.

– A pályaelhagyók elsősorban nem a kiégés miatt távoznak, alapvetően az anyagi megbecsülés hiánya miatt váltanak. Általában a pályakezdők hagyják el a szakmát

– osztja meg tapasztalatait Szigeti Réka.

Ha már az életkor: gyakran felmerül a kérdés, hogy a kiégés összefügg-e az életkorral. A kép meglehetősen összetett. Egyes kutatási eredmények szerint az idősebb tanárokra nem jellemzőbb a kiégés, sőt, talán még kicsit jobb mentális állapotban is vannak, mint a fiatalabb pályatársaik. Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy az idő múlásával azok, akik mégsem érzik jól magukat tanárként, kiesnek a rendszerből, hamarabb elhagyják a pályát, mint hogy kiégnének.

A másik, optimistább olvasat szerint az idővel nem csak a ráncaink száma növekszik, hanem a bölcsességünk is, ezzel együtt pedig a különböző helyzetekkel való megküzdési készségeink is egyre fejlettebbek. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a kiégés veszélye nem feltétlenül növekszik az életkorral. Manapság inkább a fiatalabbak, és közülük is főleg a férfiak azok, akik a tanárok között veszélyeztetettek a hazai és a nemzetközi kutatási adatok szerint.

A stressz iskolai terjedése

A diákok fiziológiai stresszmutatóját, a kortizolszintet vizsgáló kutatások kimutatták, hogy mérhető biológiai hatása van a gyerekek stressz-szintjére az őket tanító tanár kiégésének. Ez alapján ki lehet mondani, hogy a kiégés okozta stressz terjed az iskolán belül. Ha kiégésben érintett pedagógus tanítja az osztályt, a gyerekek stressz-szintje magasabb lesz.

Ez olyan magatartásproblémákhoz vezethet, melyek még inkább növelik a tanárra háruló terheket, ami tovább erősíti a kiégést. Ha a szülők küzdenek a kiégéssel, az szintén hat a gyerekekre, így az is előfordulhat, hogy az otthonról, a családtól behozott negatív hatások erősítik tovább az iskolában ezt az ördögi kört. Jó hír viszont, hogy bármelyik ponton be lehet avatkozni, és ez az egész rendszerre kihatással van.

Hogyan tudja a gyerekeket megnyugtatni, ha maga is stresszes – nem ritkán pont miattuk? Tanárként a nulladik lépés az, hogy saját magára figyeljen oda, ezzel lesz a legnagyobb hatással a gyerekek kiegyensúlyozottságára.

Ha segítséget kér a gyerekek számára, akkor a gyerekek részéről is beindulhat a változás, ami visszahat a tanárokra is. Csak akkor van esélye tanárként jól végezni a munkát, és jól hatni a gyerekekre, ha maga rendben van.

Ehhez nyújt segítséget a Sulinyugi.