Az elsődleges és a másodlagos írástudatlanság mellett a funkcionális analfabetizmus is egyre nagyobb probléma. Elsődleges analfabetizmusról akkor beszélünk, ha valaki soha nem tanult meg írni és olvasni. A másodlagos analfabetizmus esetében az illető ugyan gyerekként tudott írni és olvasni, ám gyakorlat hiányában elfelejtette azt – ahogy elfelejtjük a nem használt idegen nyelveket. Az írástudatlanság harmadik fajtája a funkcionális analfabetizmus.

Tartós hátrány

Az Európai Parlament 1989-ben alkotott definíciója szerint az utóbbi jelző arra a személyre igaz, aki nem képes az írás, olvasás, számolás alapvető műveleteire, és ennek következtében nem tud egyenrangú tagként integrálódni a társadalomba. A jelenség egyik következményeként az érintett a demokratikus jogaival sem tud teljes körűen élni, hiszen a szűkös tájékozódási lehetősége miatt könnyen befolyásolható, nem látja át a politikai célokat, nem tudja kiszűrni a valóság elemek közé rejtett önző pártpropagandát.

Magyarországon az 1990-es években vált jelentőssé ez a probléma. Az 1990-es népszámlálási adatok alapján akkor a felnőtt lakosság 20,6 százaléka nem végezte el a nyolcosztályos általános iskolát, és 36,8 százalék csak azt járta ki. A juratus.elte.hu portálon olvasható, hogy az általános iskolás éveik alatt az emberek elvileg megtanulnak írni, olvasni és számolni, azonban az iskolából kikerülők 30 százaléka funkcionális analfabéta marad. Alapvető probléma, hogy amit a közoktatásban elmulasztottak, azt felnőttként nem pótolják.

Nehezített pálya a hétköznapokban

A 2011-es népszámlálási adatok szerint – a 2022-es népszámlálás adatai még nem ismertek - a magyar fővárosban a lakosság 0,8 százaléka volt analfabéta, a többi megyében pedig a társadalom 1-1,5 százaléka nem tudott írni és olvasni. Aggasztóbb adat, hogy a becslések szerint hazánkban minden negyedik iskoláskorú gyerek funkcionális analfabéta – erről Csapó Benő, a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézetének egyetemi tanára beszélt 2021-ben az InfoRádiónak. Ez azt jelenti, hogy sok honfitársunk 15 éves korára nem képes felfogni az olvasott szöveg tartalmát, és ez a hétköznapi életében is nehézségeket okoz neki. Például nem tud ügyeket intézni, és gyakran olyan egyszerűnek tűnő logikai feladványokat sem képesek megoldani, amelyek arra vonatkoznak, hogy két útvonal közül melyik a rövidebb.

A munkanélküliség és a tartós munkanélküliség a rendszerváltozást követően ezt a csoportot érintette először és legerőteljesebben. Mivel alapvető megértési és tanulási problémákkal küzdöttek, nem tudott segítséget nyújtani számukra az átképzés és a továbbképzés sem. Ugyanis a legtöbb munka elvégzéséhez szükséges a logikai műveletek alapvető alkalmazása, az összefüggések megállapítása és a jó problémamegoldó képesség. Sokszor az érintettek sem ismerik el hiányosságaikat – ki az, aki melldöngetve hirdeti magáról, hogy nem tud se írni, se olvasni? Ezt a helyzetet természetesnek tartják, aminek következtében sokszor leküzdhetetlen különbségek adódnak. A funkcionális analfabéták egy része felülbecsüli saját képességeit. Sokszor jónak tartják írásbeliségüket, pedig a kutatásokból az derül ki, hogy a saját megítélésükhöz képest sokkal rosszabb a teljesítményük.

Az UNESCO szerint napjainkban világszerte körülbelül 771 millió felnőttnek és fiatalnak nincs meg az alapvető írás-olvasási készsége. A jelenség hátterében meghúzódó okok többfélék lehetnek. Az UNESCO szakemberei az elektronikus-vizuális tömeghatást, mint például az internet és a televízió, valamint a közoktatás zavarait említik kiváltó okként. Más tanulmányok az iskolarendszerek szerkezeti tagolásával, az iskolahálózat területi elosztásával, az iskolai kudarcokkal, vagy a szociokulturális körülményekkel magyarázzák a helyzetet.

Olvasás helyett videók

Magyarországon a funkcionális analfabéták száma meglepően magas: a magyar lakosság negyede funkcionális analfabéta. A legtöbben már a világhálón sem olvasnak, sokkal inkább videókat néznek. A kép ugyanis könnyebben követhető, mint a betű, jobban kiszolgálja a képzeletet, az ember pedig hajlamos a könnyebb utat választani.

– A mai Magyarországon a hétköznapi életben való érvényesülés, a tanulás, a munkavégzés bármely formája gyakorlatilag elképzelhetetlen írástudatlanul. Aki ma nem tud írni és olvasni, az óhatatlanul leszakad, marginalizálódik, a társadalom peremére kerül. Hazánkban a legnagyobb kihívást ezen a területen már nem az analfabetizmus alapvető formái jelentik, hanem a funkcionális analfabetizmus. Hazánkban egyes becslések szerint a felnőtt lakosság 16 százaléka funkcionális analfabéta, más becslések ezt az arányt 33 százalékra teszik. Fontos stratégiai feladat a funkcionális analfabetizmus leküzdése – olvasható Bódi Zoltán Gábor, Magyarságkutató Intézet tudományos főmunkatársának véleménye az intézet honlapján. A kiváltó okok sokfélék. Egyre kevesebb hagyományos irodalmi szöveget olvasunk, és egyre jobban veszít a tekintélyéből a hagyományos, írás-olvasás alapú klasszikus műveltség. Egyre inkább a vizuális, képi és mozgóképes kultúra felé haladunk. Márpedig a gyakran emlegetett élethosszig tartó tanulásra épülő kultúra korszakában a klasszikus írás-olvasáson alapuló tanulás nélkül nem lehet érvényesülni.

A nevelés szerepe

Bódi Zoltán Gábor szerint el kell érni, hogy a családokban az olvasás, az írás alapvető része legyen a gyermekek hétköznapjainak, lássák a gyermekek a szüleiket olvasni. Nagyon fontos lenne, hogy a kisgyermekek napi életének része legyen, hogy a szülei felolvasnak nekik valamilyen történetet, amely igazodik az életkorukhoz. Az iskoláknak pedig kellő időt kellene fordítaniuk arra, hogy minden gyermek a maga tempójában, nyugodtan, kényszerítés nélkül tudjon olvasni és írni.

A gyermekeket rá kell ébreszteni arra, hogy tudás, ismeretszerzés nélkül képtelenség normális életet élni: a tanulás nagyszerű dolog, és ennek az az előfeltétele, hogy jól megtanuljunk írni és olvasni, hogy ne érezze tehernek, nehéz feladatnak az olvasást. Bódi Zoltán Gábor szerint az internethasználat sem hatékony olvasástudás nélkül, ezért a digitális kultúra általánosságban javítja az olvasástudást. Ezt ügyesen ki lehet használni akár az iskolákban is. Ugyan a hagyományos, nyomtatott könyvhöz kapcsolódik az olvasás klasszikus formája, azonban az elektronikus adathordozókon ugyanolyan szövegeket el lehet olvasni, mint kinyomtatva. Legfeljebb az olvasás technikája más. Ha hazánkban csökkent a digitális analfabéták száma, az hozzájárul a funkcionális analfabetizmus visszaszorulásához is.

Sokat elmond egy adott társadalom állapotáról a megannyiszor hivatkozott PISA-teszt, amely kimondottan az alkalmazott tudást méri a 15 éves diákok körében. A 2018 tavaszán végzett felmérésen a magyar diákok természettudományos feladatokban 481 pontot szereztek, olvasás-szövegértésből 476-ot, matematikából 481-et. Összehasonlításképpen: az OECD-átlag szövegértésből 487, matematikából 489, természettudományokból pedig szintén 489. Bár a 2018-as eredmények sem érik el az OECD-átlagot, a korábbiakhoz képest javítottak a magyar diákok. A 2015-ös teszten ugyanis mindhárom területen gyengébben teljesítettek: természettudományból 417, szövegértésből 470, matekból pedig 477 pontot szereztek. (A 2022 őszi felmérés eredményeit még nem tették közzé.)

Az álláskeresők kétharmada nem tudja használni a számítógépet

Magyarországon 2018-ban nagyjából 90 ezer ember szövegértése, számolási képessége és számítógépes környezetben mutatott problémamegoldó képessége annyira alacsony szinten volt, hogy nem érték el a foglalkoztatottak leggyengébb tíz százalékának készségszintjét. Ez a gyakorlatilag írni, olvasni és számolni alig tudó réteg tette ki a regisztrált álláskereső férfiak 31 százalékát és a nők 41 százalékát. Súlyosbítja a helyzetet, hogy közülük 35 ezren 35 év alattiak, vagyis még mintegy 30 évet tudnának dolgozni, nem világos viszont, hogy miként fejleszthetnék meglehetősen hiányos alapkészségeiket. Ezek voltak a legmellbevágóbb adatok a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) PIAAC magyar adatfelvételén alapuló tanulmányból – erről a qubit.hu írt -, ami a különböző készségek munkapiaci kimenetekre vonatkozó hatását vizsgálta. A magyar regisztrált álláskeresők képességeinek elemzéséből az derült ki, hogy a munkát keresők egyhatoda egyáltalán nem tud számolni, további egynegyede mindössze a legalapvetőbb műveleteket tudja elvégezni, és csupán egynegyede állt jó vagy elfogadható készségszinten. Az írni és olvasni nem, vagy alig tudó tömeg hiába jelentkezik kvalifikált munkára, jó, ha a szállítószalag mellett megállja a helyét.

A helyzet a digitális problémamegoldás terén sem jobb. A foglalkoztatottak egyharmada, illetve az álláskeresők kétharmada egyáltalán nem tud számítógépet használni, vagy nagyon rosszul használja a digitális eszközöket. A qubit.hu a kutatók példáját említette: meg tudnak nyitni egy emailt, de válaszolni már nem tudnak rá. A XXI. század harmadik évtizedében itt tartunk.

Az előbbiek alapján egyértelműen kiderül, hogy a funkcionálisan analfabéták nem sok jóra számíthatnak. Nehezen illeszkednek be a társadalomba. Önálló egzisztenciájuk kiépítése, a munkavállalás akadályokba ütközhet, ráadásul a közügyekből is jobban kiszorulnak. Emberek százezreiről van szó, akiket a tudás útjára kell terelni.