Az oktatástechnológiák gyorsabban változnak, mint korábban bármikor: az osztályterem másként néz ki, mint öt éve, a világháló kezdete, a szépemlékű 1990-es évek iskolái pedig távoli múltnak tűnnek. Az új technikák tanárok és diákok számára egyaránt hasznosak.

A tananyag megjelenítését és szétosztását megkönnyítő diavetítőtől és a fénymásolótól a új tanítási-tanulási módokat biztosító mobileszközökig az oktatás története technológiatörténet is, a jövőben pedig még inkább az lehet.

1980-2023: az edtech rövid története 

A jelenhez nyílegyenesen vezető digitális megoldások csak az 1980-as években terjedtek el, amikor a számítógépek kísérleti technológiából tömegfogyasztásra gyártott termékké váltak.

Az átalakulás markánsan hatott az oktatási intézményekre, az alapvető tanulási alkalmazásokra gondolva, mindenhol gyorsan vásároltak legalább egy komputert. Az évtized végére több fejlett országban törvények szabályozták, hogy az információs és kommunikációs technológia (ICT) minden állami iskolába járó, őt és tizenhat év közötti diáknak legyen kötelező.

A következő évtizedben jött, 1993-tól lett nyilvános a web, felvillantva, hogy mire is képesek a számítógépes hálózatok, majd megjelentek a multimédiás tartalmak. Egyszerűbb lett az e-mail és a keresőmotorok használata, az általános és középiskolákban szinte mindenhol létesítettek hangzatos Számítógép Laboratórium nevű egységeket, ahol az osztály összes diákja hozzáfért a gépekhez. Általában mindenki egyhez. 

A növekedés az ezredfordulón túlra mutatott: 2000-ben az Egyesült Királyság nemzeti tantervét úgy frissítették, hogy az ICT is belekerült, szignifikáns részévé vált. 2009-re az amerikai osztályok 97 százalékában legalább egy számítógép üzemelt, 93 százalékuk pedig rendelkezett internetkapcsolattal.

A digitális technológia egyre nagyobb helyet kap az oktatásban, és a térhódítás rég nem csak számítógépekről szól. A korai 2000-es években bevezették az interaktív táblákat, jöttek a hordozható és a kézi eszközök, majd az egyre szofisztikáltabb szoftverek. Az interaktív vagy intelligens táblák nagyméretű kijelzőikkel számos alkalmazásban működnek: lehetnek egyszerű érintőképernyők, a tanár megjegyzéseket írhat rájuk, máskor meg több eszközt összekapcsolva, változatos kvízekhez, szavazásokhoz, feladatokhoz is használhatók.

Manapság a 3D nyomtatástól (amellyel testrészektől kezdve domborzati térképekig, szinte minden tantárgyhoz előállítható háromdimenziós szemléltető anyag) a robotikáig és az „objektív” tantárgyakban, például a matematikában a tanárokat sokat segítő, diákoknak pedig többek között a nyelvtanulásban hasznos mesterséges intelligenciáig, sokszázmillió diák használja napi szinten az ICT-t.

A modern technológia „oktatási bútorrá” vált, és egy ideig biztosan az is marad.

Ha visszatekintünk, az 1980-as évektől egyirányú, a tantervben egyetlen tárgy volt a technológia, ma viszont már minden tantárgy része. Ahogy a posztmodern élet egyre markánsabb tényezőjévé vált, úgy lett megkerülhetetlenné az oktatásban is. Egyesek ugyan igyekeznek ignorálni a high-techet, vagy az oktatási intézményekből kitiltani a mobiltelefonokat, de szélmalomharcukkal csak azt bizonyítják, hogy nem értik a jelen valóságot.

Az edtech előnyei

Felmérések és tanulmányok sora bizonyítja a diákok részvételére, érdeklődésére gyakorolt pozitív hatást. A tanároknak izgalmas, érdeklődésre számot tartó feladatokra ad lehetőséget. Minél jobban átélik a diákok, annál motiváltabbak lesznek: nagyobb kedvvel oldják meg otthon a házi feladatokat.

Virtuálisvalóság-headsetekkel, mint az osztálytermekre fejlesztett ClassVR (prémium-, szabványváltozat, kiegészítőkkel komplex csomag) igyekeznek felderíteni ismeretlen világokat. Tabletekkel az éjszakai égboltot, robotokkal a mechanika szabályait, vagy kódolóplatformokon, mint a CoSpaces-en maguk hoznak létre virtuális világokat.

Ez még csak a jelen, de kétség sem férhet hozzá, hogy ezen technológiák alapvetően más minőségű élményt nyújtanak, mint az évtizedekkel korábbiak. Az edtech és a hagyományos oktatási módszerek közötti jelentős különbség, hogy míg az utóbbiakkal néhány diák figyelmét, addig az előbbiekkel az összesét le lehet kötni.

Digitális tanulással javulnak a mai világban alapvető digitális készségek. A diákok jól ismerik az okostelefonokat és a számítógépeket, és közben egyre praktikusabb alkalmazások kezelését sajátítják el. Egy életre és egy életen át tanulnak velük. Az állandó online lét pedig a független kutatásra, és ha a diák elég kritikus, az információk valóságtartalmának folyamatos ellenőrzésére ösztönöz.

A technológia javítja a kommunikációt és az együttműködést is.

A közös munkával, megosztott projektekkel diákok az edtechnek köszönhetően ismerhetik meg a hasonló érdeklődésűeket, és nem számít, hogy együtt ücsörögnek az osztályteremben, vagy többszáz kilométer messzeségből, otthonról dolgoznak és kommunikálnak online. Nem A4-es papírlapról, hanem bármiről bárhova, a világ másik részébe, és azon is túl.

A tananyagok, taneszközök távhozzáférése fokozatosan valósult meg, számos előnyük van. Semmi gond, ha szakad az eső, ha náthás a diák, vagy más okból nem tud ott lenni személyesen, mert távolról bármikor csatlakozhat.

Az új technológiák egyik legüdvözítőbb hatása, hogy erősítik a kreativitást, a csapatmunkát, növelik a problémamegoldó képességet. Szárnyaltatják a fantáziát, végtelen lehetőséget kínálnak az alkotókedv kiélésére, és közben komoly problémákra is találnak megoldást. Az elektronikus sportok (e-sportok) szintén segítenek ebben.

Egy Gallup-felmérés alapján a kreatív tanulásra és a technológia átalakító jellegű használatára összpontosító pedagógusok 85 százalékának a diákjai önállóbban oldanak meg problémákat.

Ha megkérdezzük a tanárokat, hogy mi a legértékesebb erőforrásuk, többségük az időt említené. Elvileg kevés idejük marad a rengeteg munka elvégzésére, és ebben segít a technológia, akár olyan egyszerű formában is, mint a Google Drive-ban lementett dokumentumok és óratervek, eredmény-beszámolók. Csak néhány kattintás, és minden rendelkezésre áll. Lehetővé válik, hogy a tanár azzal foglalkozzon, amivel tényleg kell: a tanítással.

Az intelligens osztályteremben

Többezer, sőt elvileg többmillió technológia integrálható az oktatási gyakorlatba, és ha megtörténik, az „intelligens osztályterem” már nem ködös jövőkép, hanem tényvalóság – amelyben az edtech összes előnye megvalósul. A kifejezésre több definíciót kitaláltak már, de az igazsághoz akkor járunk legközelebb, ha „oktatási technológiákkal feljavított, a tanítási és a tanulási élmény növelésére tervezett tanulási térről” beszélünk.

Képzeljünk el egy hagyományos osztálytermet tollakkal, ceruzákkal, papírral és munkafüzetekkel. Aztán adjuk hozzá a tanárt, a tanulási élmény átalakításában segítő, az interaktivitásra összpontosuló oktatási technológiákat, és megkapjuk az „intelligens változatot.” Az oktatót abban is segítik ezek az eszközök, hogy a diákok szükségletei alapján alakítsa ki tanítási stílusát, stílusait. A változatos technológiákkal és az okos osztályterem-kezeléssel, tanulónként tehet eleget oktatási és más szükségleteiknek.

Minden gyerek másként kezeli az információt, másként tanul. Az osztálytermi interaktív technológiák viszont egyszerűbbé teszik a tanár dolgát, stílusát könnyebben alkalmazza az egyedi szükségletekhez.

Egyes diákok az immerzív – a témában például virtuális és kiterjesztett valósággal (VR-rel és AR-rel) elmerülést garantáló – tanulást találják érdekesnek. A VR és az AR, vagy a 360 fokos videók nyújtotta élmény még a motiváció-hiányosokban is életre kelti a kreatív fantáziát, mások viszont jobban kedvelik az interaktív táblákkal történő, fizikaibb élményt. Az intelligens osztályterem előnye, hogy mindkettőre adott a lehetőség. 

Három főbb típusát különböztetjük meg. Evolúciós ív, ugyanakkor ezek csak sémák, mert mindegyik más, nincsenek kőbe vésett szabályok, hogy melyiknek mit kell tartalmaznia. A tanár szerepe kiemelkedő: tőle függ, hogy a diákok hogyan használják és használják ki ezeket a tereket, miként alkalmazzák a technológiákat, mikor melyiket használják, alakítják a speciális kontextushoz, a tanulók igényeihez. Az utóbbi a legfontosabb, kulcs a rugalmas tanulási élményhez – emeli ki az összes szakértő.

A világ valamennyi oktatási technológiája rendelkezésre állhat, ha a tanár nem tud velük mit kezdeni, jobb, ha ott se lennének. A pedagógia nem a technológia, hanem az oktató feladata. Ráadásul minden iskola, minden osztály más.

A szabványos a kezdőszint: a tanár vezeti a helyiséget, ahol számítógépek, interaktív táblák, projektorok találhatók. Mint a hagyományos osztályteremben, a diákokkal szemben állva mondja mondandóját, csakhogy a nebulók ilyen-olyan technológiáknak köszönhetően interaktív kapcsolatba léphetnek a tartalommal, a tanárral és persze egymással is.

Következő szint a középhaladó, ahol a digitális pódiumtól, laptopoktól kezdve virtuálisvalóság-headsetekig az edtech teljes arzenálja jelen van. Az eszközöket megosztják egymás között, maguk az osztályok pedig a tanár által vezetett és a független tanulás kombinációi.

A legmagasabb szint pedig végül a diákok által vezetett, teljesen integrált intelligens osztályterem. Mindenkire jut egy eszköz, az összes tanuló külön-külön és bármikor hozzáfér az edtech-hez. A tanulást ők vezetik, saját maguk kutatják ki, fedezik fel a témákban rejlő lehetőségeket. Ezekben a terekben az oktatási technológiák teljes osztálytermi választéka a legfejlettebb változatban áll a diákok rendelkezésére: kiterjesztett- és virtuálisvalóság-kellékek, tabletek, laptopok, esetleg robotok.

A szoftverválaszték fontos minőségi különbség a másik két szinthez képest. A CoSpaces, ThingLink és folyamatosan frissített hasonló programokkal saját tartalmakat hozhatnak létre. Mindegy, hogy ki a diák, honnan jött, fejlettebb országokban és régiókban egyre többen férnek hozzá az intelligens osztálytermek nyújtotta lehetőségekhez.

Hozzájuk kapcsolódnak egyes virtuális környezetek, például az oktatási célra fejlesztett metaverzumok is. Az ötletet Mark Zuckerberg kapta fel 2020-ban, 2021-ben az ICT slágertémájának számított, aztán az MI-forradalom hátterében mindenki lesajnálta, a befektetők is leálltak a támogatással. 

Ennek ellenére pont az oktatás az egyik olyan terület, ahol komoly lehetőség rejlik bennne. A hajdani Second Life-nál fejlettebb, megosztott tanulói közegek fontos szerepet tölthetnek be a jövőben – már amennyiben nem egyedüli üdvözítő megoldásként kezeljük őket.

Kihívások

Mint minden új technológiánál, előnyei mellett a mai edtech esetében is szembesülünk a minél előbb kezelendő kihívásokkal.

Az elköteleződés fontos előny, viszont megfelelő tervezés és kivitelezés nélkül ellentétes hatást is kiválthat. Ha a tanár nem érez rá, hogyan használja a technológiát, és nem szabja azt minden diákja személyiségére, gyakorlat és a vele jövő önbizalom hiányában a tanulók elidegenedhetnek az ICT megoldásoktól.

Az új megoldások ráadásul nemcsak a diákoknak, hanem tanáraiknak is okozhatnak sok fejtörést, álmatlan éjszakákat. Egyes technológiákkal egyszerűen nem tudnak mit kezdeni, oktatási módszerüket nem képesek rájuk alkalmazni, semmit nem hoznak ki belőlük. Ezekben az esetekben elkerülhetetlen a szakmai továbbképzés.

A hozzáférési statisztikák ugyan egyre javulnak, viszont egyelőre társadalmi rétegenként és régiók között is szakadékok tátonganak. Nem mindenkinek adatik meg az edtech, az intelligens osztályterem használata, hiszen sok oktatási intézménynek megfelelő eszközei és internetkapcsolata sincs még.