A számítástudomány, „leánykori” nevén informatika, fontos támpontokat ad a diákoknak, hogy hogyan gondolkozzanak, tanuljanak, szervezzék majd az életüket. Ha megismerik a programozási nyelvek, számítási rendszerek működését, a hálózatok összekapcsoltságot felgyorsító, növelő funkcióját, ezeknek a technológiáknak az alkalmazásait, sokkal többet tudnak a világról, magukról – hogyan javítsanak rajta, oldjanak meg problémákat, és közben természetesen az infokommunikáció hatékony használatát is elsajátítják.

A számítástudományi ismeretek egyre fontosabbá válnak a fejlett technológiák által meghatározott mai és holnapi társadalmakban. A szakterület régóta nem csak programozásról szól, hanem a problémamegoldástól – úgy általában – az ismeretek konkrét alkalmazásáig, a jelen és a jövő proaktív polgára nehezen boldogul nélküle. Túl a kódokon, sokat segít hibák korrigálásában (hogy „felálljunk a padlóról”), a kommunikációban, valamint a valóság mélyebb megértésében, életszínvonalunk növelésében, hogy jobban és tartalmasabban éljünk.

Mindezekért is nagyon fontos a számítástudományi képzés mihamarabbi megkezdése. 

De hogyan is áll a szakterület oktatása például az IT fellegvárának számító Egyesült Államokban?

Árulkodó számok

Egy 2022-es felmérés alapján jelenleg 4369 informatikatanár dolgozik az országban, 57,8 százalékuk férfi, 42,2 százalék nő. A területet kifejezetten „férfiszakmaként” szokás jellemezni, a számok viszont kicsit mást mutatnak. Persze ez az USA… 

A 4369 ugyanakkor nem sok, a szakképzett tanárok és a szükséges technológiai infrastruktúra hiánya komoly probléma, akárcsak a Covid-19 és az infláció, a recesszió okozta pénzügyi megszorítások: az elvárások nőnek, az anyagi támogatás csökken, viszont, ha kevesebb a befektetés, többen leszakadnak, veszít versenyelőnyéből az USA. Ezért kellene megszorítások, elvonások helyett még több pénzt pumpálni a technológiai, informatikai képzésbe.

Pozitívum, hogy a számítástechnika minden korábbinál nagyobb mértékben van jelen az iskolákban. Az összképet azonban sajnos árnyalja, hogy nem mindenki fér hozzá, jut el ezekre az órákra. Ezzel együtt az amerikai alsó- és középfokú iskolák több mint felében (53 százalékában – 2021-ben még csak 51 százalék volt) tanítanak számítástudományt, azaz legalább egy informatikai órát kínálnak a diákoknak. A hozzáférés és a részvétel azonban ezúttal is sokat elárul: a hagyományosan nehezebb helyzetű társadalmi csoportok, például az őslakosok, az afro- és a hispano-amerikaiak alulreprezentáltak. A lányok úgyszintén: az informatikát tanuló diákok mindössze szűk egyharmadát teszik ki.

Korábbi tanulmányokból kiderült, hogy a jómódú közösségeket kiszolgáló iskolák nagyobb valószínűséggel kínálnak számítástudomány-oktatást, mint a kevesebb anyagi forrással rendelkezők. Újabb anyagok viszont rámutatnak, hogy még ahol a diákok tanulhatják is a tárgyat, egyenlőtlen a részvétel.

Az utóbbi két év mindenesetre a problémák ellenére is sikeres, a K-12 oktatásban nő a számítástudomány szerepe – állapította meg Katie Hendrickson, a Code.org oktatási szervezet elnöke. (a K-12 az óvodától kezdődően, az államilag támogatott alsó- és középfokú oktatásban eltöltött évek száma az USA-ban.)

„Nagyon örülünk, hogy az iskolák több mint felében legalább lehet számítástudományt tanulni, viszont ez sajnos azt is jelenti, hogy a másik felükben még mód sincs rá” – nyilatkozta az elégedettnek cseppet sem nevezhető Hendrickson.

A digitális analfabetizmus ellen

Hendrickson és munkatársai a számítástechnika pontos meghatározástól a tanárok továbbképzésének anyagi támogatásáig, a kötelező érettségiig, a tantárgyat izgalmasabbá tevő kilenc ajánlást fogalmaztak meg 2021-ben. 

Az eddigi adatok alapján az ajánlásokon alapuló stratégia működik. Dél-karolinai iskolákban például már kötelezővé is tették az érettségihez, és az országos átlag öt százalékkal szemben, a szövetségi államban a diákok huszonegy százaléka iratkozott be műszaki képzésekre.

A szakemberek felgyorsítanák oktatáspolitikai elképzeléseik, ajánlásaik elfogadtatását, és szeretnék elérni, hogy az alulfinanszírozott iskolák ugyanúgy hozzáférjenek az informatikához, mint a jómódúak. 2022-ig harmincegy szövetségi állam fogadott el a számítástudomány oktatására és az oktatás finanszírozására vonatkozó új irányelveket. Egyes államok (2021 végén huszonhárom) pedig eleve kötelezővé teszik a felsőbb évfolyamok ezirányú képzését.

A pandémia és a kijárási tilalmak miatti otthonülés következményeként sok intézmény online oktatásra állt át. Így több diák fért hozzá számítógéphez, rendelkezett internetkapcsolattal. Az iskolák még fiatalabbakat is bevonhattak a számítástudomány tanításába, míg a felsőbb évfolyamokra járók olyan „haladó” területekkel ismerkedhettek, mint az adattudomány vagy az információbiztonság.

A tárgy oktatása a következő években az iskolák zömében elterjedhet, viszont ennél is fontosabb, hogy a diákok társadalmi hátterüktől függetlenül részesüljenek belőle. Kutatásokból kiderült, hogy például az őslakos vagy az afroamerikai diákok kisebb valószínűséggel fognak számítástudományt tanulni, viszont akik részt vettek ezeken az órákon, ugyanolyan érdeklődést mutattak, mint a többiek. A K-12 után az összes tanulónak nemcsak, mondjuk, a biológia és a matematika alapjait kellene ismernie, hanem a világunkat meghatározó technológiákat is.

Hendrickson szerint, ha diákok akár csak egy számítástudomány-órán vesznek részt, már elfelejtik a sötét pincékben huszonnégy órából huszonnégyet komputerük monitora előtt töltő programozókról kialakult sztereotípiákat. Mivel a kódolás nemcsak elsajátítható tudás, hanem művészet is, ráéreznek a programozáshoz szükséges kreativitásra és csapatmunkára, és nő a valószínűsége, hogy később ezen a területen választanak pályát maguknak, de ha esetleg nem, akkor sem maradnak digitális írástudatlanok.