A Pew Research 2020-as felmérése alapján az amerikai szülők 66 százaléka szerint a gyereknevelés nehezebb ma, mint húsz éve volt. Sokan a technológiában látják az egyik okot. Nem véletlenül, mert a „képernyők korában” például a mindenhol jelenlévő mobiltelefonok iskolai használata hosszú ideje megosztja az érintetteket: diákokat, szülőket, tanárokat, oktatási intézményeket.

Az illetékesek gyakran próbálkoznak, ideig-óráig száműzik a telefonokat, például Franciaországban a tizenöt év alatti gyerekeknek 2020-ban megtiltották az iskolai mobilozást. 

A szülők többsége aggódik, hogy csemetéik túl sok időt töltenek képernyők előtt, 84 százalékuk viszont „biztosan tudja”, napi hány óra hasznos, illetve még nem kártékony. 61 százalékuk orvoshoz, pszichológushoz is fordult már tanácsért.

Pro és kontra iskolai használat

Az iskolai mobilhasználat mellett és ellene is vannak racionális érvek. A téma sokkal összetettebb annál, hogy egyszerű igennel, vagy nemmel válaszolhatnánk rá.

A szülők jelentős része telefonon követi gyerekét, hogy merre jár, mit csinál, közben állandó kapcsolatban lehet vele. Sokan viszont pont azért ellenzik az iskolai használatot, mert a mobiltelefon ideális eszköz tanulók oktatási intézményekben történő megfigyeléséhez.

Másik érv, hogy vészhelyzetben használható, a gyerek is hívhatja a szülőket, a szülők is a gyereket. Ha hirtelen rosszul érzi magát, orvoshoz fordulhat, és így tovább.

A mobiltelefon lehalkítható az órán vagy aktív tanulási időszak közben, utána pedig bekapcsolható. A gyerekek így tanulhatják meg maguktól, hogyan kezeljék helyesen a készüléket, mikor lehet és érdemes használni, és mikor nem.

Az egyik legfőbb ellenérv, hogy a mobiltelefonok elterelik a tanuló figyelmét, az üzenetek okozta zaj zavarja a tanórát, de még némítva is problémás a készülék, mert időnként ösztönösen ránéznek – akár a felnőttek. Ha kéznél van, függőséget okoz, annyiszor lesik, nincs-e valami üzenet, komment, lájk stb. A képernyő előtt töltött átlagos idő növekedése negatív hatással lehet a tanulásra és a személyiségfejlődésre egyaránt.

Közösségimédia-alkalmazásokkal megfélemlítésre, zsarnokoskodásra, erőszakoskodásra (bullying) szintén használható a technológia, a túlzott tiktokozás például pedig negatívan befolyásolja a mentális egészséget.

A gimnazisták 89 százaléka élt már át támadóként vagy áldozatként online megfélemlítést – a megelőzéshez egyértelműen proaktív, ugyanakkor csak „racionálisan tiltó” intézkedésekre lenne szükség. A Facebook, az Instagram és társaik az iskolai tiltások egyik fő okai.

Egy, több mint tizenkétezer 13-16 éves brittel végzett 2019-es tanulmány szerint rossz hatása van, ha a gyerekek napi háromnál több alkalommal használják mobiltelefonjukon a közösségi médiumokat. Ha a készülék nincs náluk naphosszat, akkor ritkábban látogatják ezeket az oldalakat. Egyes iskolák a kontrollálatlan használatra való figyelmeztetés végett időnként „telefonmentes hetet” tartanak.

Összességében a családoknak kell eldönteni, hogy számukra mi működik a legjobban. Eltérő körülmények között mások a szükségletek. Mivel a digitális eszközök társadalmat befolyásoló hatása a jövőben csak erősödni fog, a próba-hiba a technológia ideális használatához vezető legkézenfekvőbb módszer.

Iskolai mobiltelefónia a számok tükrében

Az inkább látványos, mint előremutató korlátozások, ideiglenes tiltások dacára a mobiltelefonok az iskolákban is elterjedtek. De vajon mit mondanak erről a statisztikák, a legfrissebb (főként amerikai) kutatások?

A diákok 95 százaléka minden nap viszi magával a mobilt a suliba, 92 százalékuk órákon is küld szöveges üzeneteket, sőt, tíz százalékuk bevallotta: vizsgákon is üzenget. Az utóbbi számok azt is jelenthetik, hogy a készülék eltereli a diákok figyelmét aktuális teendőikről. 

A diákok 94 százaléka tanulási céllal akarja mobiltelefonját az iskolában használni, 75 százalékuk szerint segít a tanulásban, az információ megőrzésében, míg 41 százalékuk Google-kereséssel igyekszik azonnali választ találni az órán feltett kérdésekre. Tehát nagy többségük szerint oktatási célokra is használható, és hasznos a tudás gyarapításában.

A statisztikák azt sugallják, hogy az eszköz oktatásba integrálásával a gyerekek aktívabbak az órákon, teljesítményük javulhat.

Egy 2020-as felmérés szerint az iskolaigazgatók 80 százaléka korlátozó intézkedéseket hozna, mert a mobiltelefon mind a társadalmi fejlődésre, mind a tanulásra negatív hatással van. A megkérdezett iskolák 77 százalékában nem engedélyezik a készülék nem oktatási rendeltetésű használatát.

Az iskolai vezetés általában a korlátozás mellett van, és a diák fejlődésére, teljesítményére gyakorolt negatív hatásokat emelik ki, tehát a hatások megítélésében is ellentétesek az álláspontok. 

Csak a megkérdezett diákok 11 százaléka babrál megállás nélkül a telefonon, öt százalékuknál pedig rossz hatással van az év végi osztályzatokra. Ezek az infók tanárok és az adminisztráció számára is fontosak lehetnek az eszközzel kapcsolatos döntéshozáskor.

Mit gondolnak a szülők és a tanárok? 

A szülők 84 százaléka próbálja folyamatosan figyelni, vagy korlátozni gyereke online tevékenységét. 73 százalékuk úgy látja, hogy az a legelfogadhatóbb, ha csak a tizenkettedik életévüket betöltöttek rendelkeznek mobiltelefonnal.

Ennek ellenére a nyolc és 12 év közöttiek 56 százalékának van saját okostelefonja – ez a statisztika nagyon fontos lehet a gyerekek későbbi tanulási folyamataira vonatkozóan. A szülők tisztában vannak a lehetséges kockázatokkal, és igyekeznek biztosra menni. Hozzáállásuk döntő tényező lehet intézményi döntések meghozatalánál.

Az amerikai 13 és 17 év közötti tinédzserek 95 százaléka használ okostelefont, 45 százalékuk pedig szinte állandóan online van. A számok jól szemléltetik, mennyire fontos (lenne) a valóságtól nem elrugaszkodott szabályozás. A tanárok álláspontja erősíti ezt a vélekedést: többségük hasznosnak tartja a diákok mobiltelefon-használatát, egyes alkalmazások, például a YouTube viszont nagyon elterelik a figyelmet.

A képet tovább árnyalja, hogy az oktatók 73 százalékuk szerint a diákok az iskolában nem oktatási célokra használják a készüléket. Ezzel szemben, a tanárok mindössze harminc százaléka él a mobilalkalmazások és más szoftverek adta okostelefonos lehetőségekkel, a technológia tanmenetbe, órákba építésével.

A generációs szakadékra utaló szám pesszimizmusra ad okot. 

A tiltásokra nincsenek friss statisztikák. 2017-es adatok szerint 2010-ben az amerikai állami iskolák 91 százalékában volt betiltva a mobiltelefon-használat, 2016-ra viszont a szám 66 százalékra csökkent.

A tendencia egyértelmű, a hozzáállás megengedőbb (az utóbbi években valószínűsíthetően érvényben maradt a trend), egyre többen ismerik el a technológia pozitív hatását az oktatásra. Ugyanakkor a tiltó intézményekben 6,41 százalékkal javultak a jegyek.

A diákok 68 százaléka szerint a telefoncsörgés a legáltalánosabb zavaró elektronikus tényező, 21 százalékukat pedig különösen idegesíti ez a zaj, mert megszakíthatja a tanulási folyamatot.