A gyerekeim alsó tagozatos korszakának élményanyaga jelentősen halványul, az azonban élénken él bennem, hogy a nagyobbik egyetemi, illetve a kisebbik középiskolás éveire milyen megrendítő hatással volt a koronavírus járvány nyomán elrendelt zárlat.

Addigra megtanultak írni és olvasni, számolni, használni a digitális eszközöket a tanulás megkönnyítésére, de két meghatározó év lényegében kiesett a tanulásból és a közösségi létből.

Nem voltak egyedül.

A pandémia miatti iskolabezárások és a digitális oktatás hatása a tanulók felkészültségére a közoktatásban és a felsőoktatásban című írásában Lannert Judit 2022-ben arról írt, hogy a Covid-járvány erőteljesen rajta hagyta a nyomát az oktatási szektoron és felerősítette a meglévő gyengeségeket, a hátrányos és nem hátrányos helyzetű tanulók közötti esélykülönbségeket.

Azok, akik jobban fel voltak készülve a digitális átállásra, jobban vették az akadályt.

A legnagyobb probléma, hogy a digitális oktatási rend során a diákok egy része eltűnt a radarról. Az UNICEF szerint világszerte az iskolások 31 százalékát (463 millió) nem tudták elérni a TV-, rádió- vagy internetalapú távoktatással a szükséges technológiai eszközök otthoni hiánya miatt, vagy azért, mert nem célozták meg kellőképpen őket. Még a világ fejlettebb részén is komoly problémát okozott a távoktatásra való átállás. Franciaországban a kezdeti időszakban az oktatók nem érték el a tanulók 5–8 százalékát, az Egyesült Államokban 13 százalék volt ez az arány.

Egy magyar kutatás szerint a hazai tanulók ötödét nem sikerült elérni, a hátrányos helyzetű tanulók esetében azonban ez az arány 33 százalékára nőtt. Ez azért is veszélyes, mert hosszú távon lemorzsolódáshoz vezethet, különösen a hátrányos helyzetű tanulók körében.

Ezt a képet egészítette ki Molnár Gyöngyvér, a Szegedi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára, illetve Hermann Zoltán, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója, akik elsőként vizsgálták meg számszerűsítve a koronavírus alatti kényszerű távoktatásnak nemcsak a rövid, de a hosszú távú hatásait is.

Az már ismert volt korábbi, külföldi kutatásokból, hogy a távoktatás – bár a semminél azért több, de – sokkal kevésbé hatékony, mint a jelenléti tanítás. Kutatásukból az derült ki, hogy a tanulási veszteségek halmozódnak és egymásra tevődnek. Minél hosszabb ideig tart a bezárás, és minél többször történik ez meg, annál negatívabban hat a diákok készségeire.

Az adatokat mintegy 80 ezer, 1-8. osztályos tanulóktól gyűjtötték matematikából, olvasásból és a természettudományokból 2015-ben, valamint 2018-21 között, vagyis a Covid előtti és alatti időszakban is monitorizálták a diákok teljesítményét. Az eredmény: az online tanítás heteiben átlagosan fele-harmadannyi hatékonysággal lehetett haladni a tananyaggal

A lezárások alatt az óvodások minimálisan 16 hetet töltöttek otthon (hivatalos távoktatás nélkül), az alsósok legalább 19 hét távoktatást, a felsősök pedig legalább 22 hétnyi online tanítást kaptak. Az elsősöknél az alapvető számolási készségekben mutatkozott meg a legerőteljesebben az óvodai szintű oktatás hiánya, rövid távon öt iskolai hétnek felelt meg a hátrányuk a 2020-as óvodabezárások első hulláma után (az olvasástanulásban egy hétnyi, az érvelési készségek terén két hétnyi hátrányt regisztráltak).

Hosszú távú negatívum, hogy a 2021-ben az iskolát kezdő elsősöknél már átlagosan nyolc hét hátrány alakult ki az előző évi korlátozások következtében, tehát a bezárási idő fele, ekkor is különösen a matematikai készségeik szenvedtek csorbát.

A tanulási veszteség az alsó tagozatosokat érintette leginkább – a legnagyobb mértékben az olvasástanulásban. A 2-4. osztályokban hosszú távon óriási lemaradást állapítottak meg a kutatók: az olvasásban 15-16 hetet, a természettudományokban 10-11 hetet, a matematikában kilenc hetet.

A halmozott hátrányos hatások az alsó osztályosoknál a legszembetűnőbbek, főképp az olvasás és a természettudományos ismeretek elsajátításában, és ez akár a negyedével is növelhette a diákok már meglévő lemaradását. A felsősök némileg könnyebben átvészelték ezt az időszakot, csak az olvasás terén volt látható náluk hosszú távú lemaradás. 

Szintén a többiekhez viszonyítva jobban lemaradtak a rosszabb gazdasági és szociális helyzetű diákok, őket a szüleik valószínűleg kevésbé tudták segíteni a távoktatásra való átállásban (a teljesítményüket nem a jó helyzetűekhez képest mérték, hanem ugyanennek a csoportnak a korábbi jelenléti oktatásban tanúsított eredményeivel vetették össze).

Ezek a diákok hosszú távú hatásként – 2021 őszén, a lezárások után másfél évvel mérve –, olvasásból és természettudományokból nagyobb hátrányt szereztek, mint amennyi ideig, 19 hétig a távoktatás zajlott számukra: 23, illetve 21 hetet, és matematikából is 16 hét veszteségük volt.

A rászoruló alsósok ennek következtében alig vagy egyáltalán nem haladtak tanulmányaikkal, amikor otthonról kellett tanulniuk, és hátrányuk hosszú távon, másfél év múltán egyre csak nőtt. Számukra a távoktatás olyan volt, mintha egyáltalán nem tanítottak volna vagy tanítási szünetet rendeltek volna el.

A felhalmozott tanulási veszteség kompenzálására a két szakember szerint megoldást nyújthatnak az iskolai nyári programok, mindemellett fontos a tanulók motiválása és a hatékony visszajelzés is.