Budapest XV. kerületében, lakótelepi környezetben, egy szépen felújított és karbantartott, hetvenes évekbeli „retró” iskolaépületben működik nyolc éve a kínai iskola. A Neptun utcai intézményt a környéken egykor – jellegzetes színe miatt – „Piros iskola” néven emlegették, ám ahogy ez a lakótelepi intézményekkel történni szokott, körzetének idősödő korfájából adódóan egyre kihasználatlanabbá vált, miközben a közeli kínai iskola bővítésre szorult.

2004-ben egy államközi egyezmény köttetett a Magyar Köztársaság és a Kínai Népköztársaság között arról, hogy a magyar fél – Európában egyedülálló módon – az itt élő kínai diaszpóra gyermekei számára is biztosítani fogja az intézményi kereteket a magyar törvények szerinti tankötelezettség saját nyelvükön történő teljesítésére.

A Klebelsberg Központ számára adódott tehát a megoldás, hogy a tanulóhiánnyal küzdő Neptun iskola épületében a létrehozandó Magyar-Kínai Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola működjön tovább. A változásokban ellenérdekelt szülői és szakszervezeti tiltakozások végül nyugvópontra jutottak.

Olimpiai hatás

A körzet nélküli nyolc osztályos általános iskolának – amely időközben a négy osztályos gimnáziumi szintű oktatást is megkezdte – jelenleg 530 tanulója van. Közülük mintegy 130 kínai, vietnámi és orosz, 400 magyar anyanyelvű. A magyar állam a fenntartó, míg a Kínai Népköztársaság azzal járul hozzá a működéshez, hogy biztosítja az anyanyelvi tanárokat, szám szerint tizenkilencet.

Közülük van, aki csak két-három évre érkezik, de olyan is akad, aki már másfél évtizede hazánkban él és tanít – tudtuk meg Erdélyi Zsuzsanna intézményvezetőtől. Ő meséli azt is, hogy kezdetben csak kínaiak és vegyes házasságba született diákok, illetve olyan nyelvi előképzettséggel érkező magyar gyerekek jelentkeztek, akiknek Kínában dolgoztak a szüleik, esetleg maguk is jártak ott már iskolába.

A 2008-as Pekingi Olimpia hatására komoly mértékben nőtt a magyar szülők érdeklődése a kínai iskola iránt. Akik magyarként ide íratják be hét éves gyermeküket – vagy a diákok tizenhárom évesen maguk választják ezt középiskolájuknak – azok számára ez többnyire a gyermek jövőjét szem előtt tartó céltudatos döntés.

– Annak érdemes hozzánk beíratni a gyermekét, aki szemében a kínai nyelvtanulás prioritást jelent. A miénk egy klasszikus nevelési irányzatokat képviselő intézmény. Ha nem is egy „versenyistálló”, a kínai oktatás konzervatív szellemiségének megfelelően a mi pedagógiai elveink sem azt közvetítik a tanulók felé, hogy „mindegy mit csinálsz az iskolában, csak érezd jól magad!”.

Nálunk a tisztelet és elfogadás mellett a tudás a legfőbb érték. Nem feltétlenül a lexikális ismereteké, sokkal inkább a tájékozódási kompetenciáé. A kínai írásjelek megtanulása ugyanakkor rendkívül fontos feladat, ami egyáltalán nem könnyű, még a kínai anyanyelvűeknek sem!

A helyes módszertan mellett feltétlenül elengedhetetlen a belső indíttatásból fakadó kitartás. Fontos, hogy a szülő és a gyermek együtt fogalmazza meg a gyermek jövőjét érintő terveiket.

– húzza alá az igazgatónő, majd hozzáteszi: a gimnazistáinkat is arra ösztönzik az iskolában, hogy nyelvvizsgáikat hozzák előre, hogy az érettségi évében már csak a matematikára, a történelemre és a magyar nyelv- és irodalomra kelljen koncentrálniuk.

Egy szép érettségi eredmény aztán megalapozza a továbbtanulást, akár Kínában, akár itthon képzelje el a jövőjét a diák. Erdélyi Zsuzsanna szerint éppen ezért bátorítanakk mindenkit arra is, hogy induljon el az országos Kínai híd versenyen, és pályázzon ösztöndíjakra.

Molnár Benedek jövőre érettségizik. Egy tradicionális, faragott kínai iskolabútorokkal berendezett társalgóban beszélgettünk. Benedek hat éves kora óta ide jár és mára írásban és szóban tökéletesen bírja a mandarint. Édesapja informatikus, édesanyja gyógypedagógus, akik tudatosan terelgették őt a kínai nyelv és kultúra felé.

– A szüleim úgy látták, hogy nagy jövő van a kínai nyelvben, amit egy magántanárnál már óvodás koromban el is kezdtem tanulni. Amikor ide kerültem, emiatt az anyanyelvi diákokkal kerültem egy csoportba. A második évtől kezdve már nagyon eltért a tanmenet a magyar gyerekekétől.

A magyar abc-t és a kínai írást párhuzamosan tanultam, a magyart a magyarokkal, a kínait a kínai osztálytársaimmal. Kisgyerekként szinte észrevétlenül rám ragadt a kínai nyelv, a helyes kiejtés. Emellett megfogott a nyelvnek az a sajátossága, hogy nem hasonlít egyetlen európai nyelvhez sem.

– tekint vissza a múltba a fiú, akinek már most határozott céljai vannak: érettségi után valamelyik kínai egyetemen szeretné folytatni informatikai tanulmányait, később pedig a tervek szerint talán Kínában is fog dolgozni valamelyik globális IT-cégnél.

Egy kínai lány kettős identitása

A nemzetközi informatikusi karrierre pályázó Benedekétől merőben eltér Chen Shi Qi története, aki a kínai anyanyelvű diákok archetípusa az iskolában. Szülei két évtizede véglegesen telepedtek le Magyarországon, saját éttermüket viszik.

Chen Shi Qi szintén tizenegyedikes és bár a kínai az anyanyelve, akcentus nélkül beszél magyarul is, ami nem meglepő, hiszen ő már Magyarországon született, és itt járt óvodába is. Szüleivel ellentétben neki nem felnőttként kellett elsajátítania nehéz nyelvünket.

– Kínai állampolgár vagyok, de csak az egyszerűség kedvéért, mert ha magyar állampolgár lennék, körülményes lenne Kínába utaznunk: minden alkalommal vízumot kellene igényelni. Rokonságunk ott él, két évente látogatjuk őket. Egy időben gondolkodtam azon, hogy egyszer majd Kínába költözöm, de úgy döntöttem, inkább maradnék.

Kínainak születtem, de kettős identitás alakult ki bennem, sőt, több minden köt Magyarországhoz. Még nem tudom, hogy pontosan mivel szeretnék foglalkozni és hol tanulok tovább, de az biztos, hogy a kettős nyelvtudásomnak valamilyen köze lesz hozzá. Lehet, hogy nyelvet fogok tanítani, vagy tolmács leszek, esetleg a turizmusban helyezkedem el.

– sorolja Chen Shi Qi, aki nem bánná, ha neki a heti hat napot keményen végigdolgozó, éttermet vezető szüleinél könnyebb élete.

Az intézmény udvarán két jókora kínai oroszlán szobor mellett szólítjuk meg Szilvási Csaba József igazgató-helyettest és angoltanárt, akit részben a szakmai kíváncsiság motivált, amikor alapításakor a két tanítási nyelvű intézménybe adta be jelentkezését.

– Korábban nem tanítottam külföldi, pláne nem ázsiai diákokat angolra, így nem is volt ebben módszertani gyakorlatom: magamnak kellett kialakítanom. Aki nem beszél jól magyarul, annak másféle feladatlapot állítok össze, személyre szabott feladattípussal.

A szülőkkel való kapcsolattartás is komplikáltabb, mivel nem mindenki ért jól magyarul, vagy angolul. Őket a lehető legdirektebb módon értesítem gyermekük teljesítményéről: egyszerűen lefotózom a dolgozatát és tőmondatok kíséretében elküldöm az általuk használt internetes (WeChat) alkalmazásban.

Ami a magyar és kínai diákok tanuláshoz való viszonyulását illeti, én csak egyéni különbségeket látok, etnikumhoz kötődőt nem. Sok alaptalan sztereotípia él bennünk ezzel kapcsolatban.

– jelenti ki az angoltanár, aki azt is fontosnak tartja kiemelni, hogy tizenhárom éves pályafutása során talán ha talán ha egy-két diák volt olyan, aki lemorzsolódott, azaz más iskolába kérte át magát arra hivatkozva, hogy nem tud megbirkózni a kínai nyelvvel.

Agyagkatona az aulában

Az iskola tágas és világos folyosóján egy kínai agyagkatona strázsál (természetesen másolat), mindenütt élénk színű lampionok függnek, művészi igényű festett képek, és kaligrafikus kínai írásjelek díszlenek. Az egyik falon keretezett oklevelek sorakoznak, amelyek a szponzori adományokról emlékeznek meg.

A legnagyobb, több tízmilliós támogatást a Bank of China magyarországi kirendeltsége biztosította, amelyből az iskola sportpályáját újították fel, de kisebb támogatásaival tucatnyi kínai és magyar cég, intézmény és alapítvány is képviselteti magát.

A szponzoráció jelentős része közvetlenül a diákok ösztönzését szolgálja. Partnerintézményük a Pekingi Egyetem, amely részt vesz a magyar pedagógusok csoportos felkészítésében, sőt finanszírozza is a magyar tanerő pekingi tartózkodását, továbbképzését, míg a repülőjegy árát (ami fejenként több mint félmillió forint) a legnagyobb mecénás, a Bank of China állja.

Ösztöndíjak sora

A diákok kínai nyelvtanulását a minden évben 8-10 fő számára meghirdetett, fejenként 200 ezer forintos Nagyköveti Ösztöndíj támogatja legközvetlenebbül. A tanulóknak pályaműveikben arról kell meggyőzniük a nagykövetet, hogy motiváltak, hogy sikereket értek el a kínai nyelv tanulásában, és hogy céljaik, terveik vannak ezzel összefüggésben. Szintén fontos a Kínai híd című országos verseny, amelyben idén két fiú és egy lány képviseli az iskolát.

Mint megtudjuk az igazgatótól, az itt megszerezhető nyelvtudás birtokában a kínai egyetemeken történő továbbtanulás lehetősége is adott. Tavaly két, idén három végzős diákjuk folytathatja tanulmányait a Pekingi Egyetemen, de a sanghaji Fudan Egyetemre is be lehet jutni ösztöndíjasként. Mások a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre is felvételiznek, ahol szintén van kínai tanulmányok tanszék.

A diplomácia, a gazdaság, a turizmus éppúgy komoly lehetőségeket kínál számukra, mint a nyelvtanári, tolmácsolási, fordítói pálya.

– A kínai nyelvtanulásban a legnehezebb a több ezer írásjel elsajátítása, de a számítógépes alkalmazások a szövegírásban ma már sokat segítenek. A másik nagy kihívás, hogy a kínai szavak jelentését a hangszín, a hanglejtés nagy mértékben befolyásolja, így anyanyelvi tanárok hiányában a mandarin nyelv aligha lenne elsajátítható. Az elsősök közül a magyar diákok egy éven át csak a kiejtést gyakorolják.

Könnyebbség viszont a ragozás hiánya, ami viszont a kínai tanulóknak okoz rémálmokat a magyar, mint idegennyelv elsajátítása során. Az ő esetükben is igaz a tétel, miszerint annál könnyebb a nyelvtanulás, minél fiatalabb korban kezdik. Sokan közülük is eljutnak oda nyolc év során, hogy akcentus nélkül, folyékonyan beszélnek magyarul.

Azt azonban mindig hangsúlyozom, hogy a nyelv önmagában ne legyen a cél. Az csak egy eszköz, amely mellé mindenkinek meg kell találnia az érdeklődésének megfelelő szakmai irányt, célokat, ami tucatos életstratégiát feltételez.

– teszi hozzá Erdélyi Zsuzsanna, aki a többi tanárral együtt azt igyekszik közvetíteni minden diák felé, hogy „most tanulj meg mindent, amire képes vagy, ebben segítünk neked, és a munka nehezéhez hasonlóan annak gyümölcse is a tiéd lesz”.