Először tisztázzuk, mit értünk diáklabor alatt! Ezek olyan tudásbázisok, amelyek a matematika, az informatika, a természettudományok és a technológia területén kínálnak diákoknak vagy diákcsoportoknak olyan foglakozásokat, amelyek elsősorban a fiatalok kísérleteire épülnek.

Ezek a helyszínek évente legalább száz órányi ilyen foglalkozást kínálnak saját intézményükön kívüli diákoknak, diákcsoportoknak. A cél, hogy minél korábban, minél szélesebb körben elérhetővé tegyék a fiataloknak a legújabb innovációs eszközöket, és bemutassák a legújabb tudományos eredményeket.

– A Selye János Diáklabor Hálózat előzménye az egy évtizeddel ezelőtt létrehozott Öveges-laborok

– tudtuk meg Mikulás Domonkostól, a Magyarországi Diáklaborok Egyesülete elnökétől.

Az uniós forrásból támogatott Öveges-laborfejlesztés nyertesei közül az induláskor vállalni kellett, hogy nem csupán az iskola diákjai látogatják a modern labort, hanem az adott település, járás érdeklődőit is beengedik a falak közé. Akik úgy gondolták, hogy ezt a nyitottságot hosszabb távon is szeretnék fenntartani, 2017-ben egyesület létrehozásával is támogatják ezt a munkát. Ez lett a Magyarországi Diáklaborok Egyesülete.

A német minta alapján szerveződött hazai szövetség legfőbb célja, hogy a már meglévő középiskolai laboratóriumokat hálózatba fűzze, így azok egymást segítve sokkal hatékonyabban tudják népszerűsíteni a természettudományokat (kémia, fizika, biológia, földrajztudomány), terjesztik a környezettudatos szemléletformálást, a tudományos gondolkodást, illetve gondozzák a tehetségeket.

A minta német, de van egy alapvető különbség. Míg a hazai laborok középiskolákban jötték létre, Németországban az egyetemek tartanak fenn elsősorban ilyen tudásbázisokat. (Németországban nagyon fejlett a diáklabor hálózat – több mint négyszáz ilyen helyet tartanak nyilván.)

A 66 magyarországi diáklaborról 2021-ben készült felmérés eredményei szerint ezek a helyek jellemzően magas elköteleződéssel, jó szervezettséggel, a tanulók irányába magas hozzáadott értékkel működnek. Az egyetemi és tudományos világhoz jobban kapcsolódnak, a vállalkozói szférához kevésbé. Megfelelően célzott pályázattal megtámogatva a laborok működését, az érdeklődő tanulók jó alapokkal indulhatnak neki tudományos, innovatív vagy vállalkozói életpályájuknak.

Ahol be kell avatkozni: a diáklaborok intézményi súlyának és vezetésének erősítése. Az eszközpark fejlesztésén túl szemléleti változás is szükséges. Még jobban kell érteni, hogy hol lehet hasznos szerepe a labornak egy kutatói vagy egy vállalkozói életpálya indításánál.

A szeptemberben induló program célja olyan tehetséggondozó műhelyek létrehozása és fejlesztése a meglévő infrastrukturális feltételek mentén, melyek elsősorban a 7-13. évfolyamosok számára biztosítják az előbb említett lehetőségeket.

– A program a laborokat nem mint saját iskolai laborokat segíti elsősorban, hiszen a forrás sem ilyen irányból érkezett. A Selye János Diáklabor Hálózat a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap közvetlen támogatásával jön létre

– tájékoztatott Mikulás Domonkos.

Az Öveges, illetve most már Selye laborokra általánosan jellemző, hogy sokkal jobban felszereltek, mint a középiskolai szaktantermek. Van, amelyik hagyományos analitikai laborra hasonlít, van, amelyik számítógépekkel és egyéb informatikai eszközökkel segíti a diákokat.

Az egyik labor az önálló munkát preferálja, a másik a csoportmunkára helyezi a hangsúlyt. Alapvető jellemzőjük a nyitottság, azaz, nem csak a befogadó intézmény diákjai, hanem mások is betérhetnek. Osztályokat, de egyéni érdeklődőket is örömmel fogadnak. A diákok minden esetben maguk végzik a kísérleteket, természetesen szaktanári felügyelettel. Egyes helyeken nem hagyományos fizika, kémia, földrajz órát tartanak, hanem komplex természettudományos foglalkozást nyújtanak.

A laborokba érkezők maguk dönthetik el, hogy milyen kísérletet szeretnének elvégezni, a 3D-s nyomtatóval mit szeretnének létrehozni, mit akarnak megfogni a robotkarral. Annak örülnek a legjobban, ha az érdeklődők saját ötletekkel jelentkeznek, de a tanárok is örömmel keresnek személyre szabott feladatot.

A Selye program egyik célja a kutatói pálya megismertetése, bár, nagy valószínűséggel kevés olyan diák van, aki 7-13.-ik évfolyamosként ezt a jövőképet látja maga előtt. Természetesen mindenki mehet a Selye-laborokba, akit érdekelnek a természettudományok.

Az egyesület elnöke szerint alapvetően azt szeretnék bemutatni, hogy nem feltétlenül és kizárólag a zseniből lesz kutató. A kutatás módszer, attitűd, amit bárki elsajátíthat. Zseniális ötlete pedig bárkinek lehet. Azaz, a laborok nem csak a kiemelkedő tehetségeket várják. A tudományos gondolkodás népszerűsítése is a pályázat egyik alapvető célja. Ugyancsak cél az együttműködés erősítése a tehetséggondozó iskolák között.

– A befogadó intézmények ezeket a laborokat oktatási célokra használják, a Selye programban beszerzett eszközöket is bevonják a tanításba. A külsősök laboros foglalkozásait más iskolák tanárai is vezethetik

– informál Mikulás Domonkos, aki az elmúlt években számos hazai laborban megfordult. Tapasztalatai szerint az általános iskolásokra a rácsodálkozás a jellemző. Olyan kísérleteket láthatnak, amiket addig nem. A középiskolás diákok kíváncsiságát általában nem kell felkelteni, hiszen azért mennek oda, mert érdekli őket a természettudomány.

Az ő esetükben nem újabb és újabb képletek bemagoltatása a cél, hanem az összefüggések mögötti tartalom megértése, a természet csodáinak értelmezése.

Könnyű rávenni a kollégákat erre a plusz feladatra? Az egyesület elnöke szerint van, ahol ez magától értetődően a képzés része. Ahol az országos középiskolai tanulmányi versenyekre készítik fel a diákokat, ott értelemszerűen könnyen találni erre a feladatra szaktanárt. A nem kifejezetten kiemelt tehetséggondozással foglalkozó, de a nemzeti tehetség programba bekapcsolódott intézményekben is mindig van olyan szakember, aki viszi a programot.

Az egyéni leterheltség az, ami gátat szabhat a lelkesedésnek. Nagyobb városokban az intézmények együttműködése sokat segít ezen a problémán. Összefognak az iskolák és elosztják egymás között, hogy ki mit csinál.

Az eredmények egyértelműek. Mikulás Domonkos ismer olyan egykori laborosokat, akik orvosi pályát választottak, természettudományos irányba mentek tovább. Arra is van példa, hogy valaki biológia-kémia szakos tanárként abba a középiskolába tér vissza, amelynek laboratóriumában egykoron megszerette a természettudományt.

– A laborok a tudomány és a közoktatás közötti távolság lerövidítését szolgálják. A cél a természettudományos érdeklődés felkeltése, megerősítése

– egészíti ki az eddigi gondolatokat Mikulás Domonkos, aki szerint alapvető érdek, hogy a laborok működése zökkenőmentes legyen. A Selye program ezt a célt szolgálja. Nagyon fontos, hogy ezek a laborok ne haljanak el.

A most induló program azonban önmagában nem elég. Kapcsolatot kell találni az egyetemekkel és a természettudományos szakembereket kereső hazai vállalkozásokkal. A magyar gyógyszeripar például nagyszámú, jól felkészült szakembert keres évről évre. A majdani gyógyszerészeket, vegyészeket a középiskolákban kell időben pályára állítani.

Együttműködéseket, hálózatokat szeretnének kialakítani és azt, hogy további források szolgálják ezt a célt.

Ilyen a kecskeméti Öveges Diáklabor

Sok labornak van profilja, például hogy mely tudományterületre, biológiára, kémiára, fizikára specializálódik elsősorban. A kecskeméti Öveges Diáklabor fő profilja, specialitása, hogy felsős diákoknak komplex természettudományos mini projekteket kínál. A labor honlapja szerint az oda érkező diákok elsősorban nem az éppen tanult tananyaghoz tartozó tanulókísérleteket végzik el, például mérik meg a golyó gyorsulását a lejtőn, próbálják ki két anyag kémiai reakcióját.

Ehelyett olyan összetett projektben vesznek részt, amelynek témája a mindennapi élet tapasztalataival függ össze, mint például a szennyvíz kezelése, és ehhez a mindennapi témához szereznek ismereteket és végeznek kísérleteket. Olyanokat, amelyek érinthetik a kémia, biológia, fizika és a földrajz területét is. Ennek a célja, hogy közelebb hozza a természettudományokat a diákokhoz, Az ismeret megszerzésével párhuzamosan élményt nyújtson nekik, ami kedvet hozhat a további elmélyüléshez.

A labor kialakítása után is van külön fizika, kémia és biológia előadójuk, így a labor kizárólag a tanulókísérleteknek ad helyet. Két húsz fős labort alakítottak ki, amelyek hangszigetelő fallal elválaszthatóak illetve összenyithatóak. A két labor lényegében ugyanolyan felszereltségű, csak az elszívó fülke minőségében van különbség.

Mindkét laborban öt tanulói szigetasztal van felszerelve gáz, víz, áram és internet csatlakozóval, a hatodik asztal a tanári asztal. Ott csak a vezérlő panelek kaptak helyet, kísérletezéshez szükséges vezetékek, csatlakozások nem. Ez is azt jelzi, hogy ebben a laborban a tanár nem mutat be kísérleteket, itt a diákok kísérleteznek.