A ChatGPT tavaly november végi megjelenése rivaldafénybe helyezte a generatív mesterséges intelligenciát (MI), felpörögtek a fejlesztések, és időnként bizony túlhasználatba csapott át az oktatási ökoszisztémát is egyre nagyobb izgalommal eltöltő használat.

Nagy a lelkesedés és az elkötelezettség: az oktatási szakemberek másként reagálnak az MI-re, mint sok más korábbi oktatástechnológiai (edtech) fejlesztésre. Többen úgy érzik, hogy az MI-t nekik találták ki, szakmailag jobbá teheti az életüket. Nem csak futó hóbort vagy divathullám, professzionális eszközként akarnak dolgozni vele.

Stratégiák mesterségesintelligencia-használatra

Az MI lassan megtalálja a helyét az oktatásban, az iskolák pedig ideális gyakorlati használatára, megfelelő irányelvek kidolgozására törekednek – és persze várják a tanácsokat, hogy hogyan kezeljék a technológiát.

Rajtuk igyekszik segíteni útmutatásaival az Egyesült Államok Oktatási Minisztériuma. „Mesterséges intelligencia és a tanítás és tanulás jövője” című tanulmányukban az MI iskolai élményeket növelő lehetőségeit elemzik, mélységi betekintést és tanácsokat adnak.

Vizsgálódásuk tárgya, hogy az MI két különböző módon változtathatja meg a mai oktatási technológiákat: egyrészt az adatrögzítéstől az adatokban lévő mintázatok felismeréséig, másrészt az oktatási erőforrásokhoz való hozzáféréstől a tanítási és tanulási folyamatokkal kapcsolatos döntések automatizálásáig.

A szerzők több gyakorlati stratégiát fogalmaztak meg.

Az első az MI-vel kapcsolatos tanulmányokban, előrejelzésben szerepel. A folyamatban, a „hurokban” mindig kell embernek lennie, azaz a szakemberek az MI oktatási integrációjának összes lépésében vegyenek részt. Már az új technológiák beszerzésébe is be kell vonni őket, a megbeszélésen aktívan részt kell venniük. Azt is tudniuk kell, hogy milyen oktatási eszközök használnak MI-t, és mit tesznek a diákok adataival.

Mivel az MI-vel új oktatási modellek hozhatók létre, meglévő papíralapú folyamatok automatizálása helyett e modellek fejlesztése a második stratégia. Persze nem árt tudni hozzá, hogy pontosan mit akarunk: tananyagok folyamatos memorizálását, vagy azt, hogy iskola a diákokat vizsgálódás- és projektalapú tanulással valóban a kritikus gondolkodásra készítse fel? Az MI segíthet a célokat szolgáló különféle modellek áttekintésében.

A bizalom megerősítése szintén fontos stratégiai pont. A jelenlegi médiakampányban, amikor egyrészt a technológia ködös apokaliptikus távlataira, másrészt a rövid időn belül megvalósuló általános MI-re tömegek vevők, érdemes a témakört utolsó ítélet és fanfárok nélkül, objektíven megközelíteni.

Az MI az oktatásban csak akkor fog jól működni, ha tanárok és diákok egyaránt megbíznak a rá épülő termékekben, ami tárgyilagos, szakszerű megközelítés nélkül nem megy. Az iskolák feladata, hogy segítsenek az eszközök működésének megértésében.

A felhasználónak tudnia kell, mit tehet velük és mit nem, honnan származnak az adatok. Az is elengedhetetlen, hogy amennyire csak lehetséges, lássa át az algoritmusok működését. Ha ugyanis a gyakorlóadatok alapján a modell elfogult kimenettel áll elő, tanár és diák bizalma is megrendül.

Kezdetnek nem rossz

Az elfogultsággal, részrehajlással kapcsolatban a tanulmány szerzői egy másik, az MI-vel kapcsolatos jogokat felvázoló kormányzati dokumentumra hivatkoznak. Az anyagban etikai alapszabályokkal foglalkoznak: MI-fejlesztéshez különböző közösségekkel, érintettekkel és szakértőkkel folytatott folyamatos párbeszéd szükséges, mert a rendszerek lehetséges kockázatai és hatásai csak így azonosíthatók.

Az alapelvek segítenek a technológiában rejlő kapacitások méltányos használatában.

A méltányosság azonban nemcsak az algoritmikus elfogultságra, hanem az oktatási technológiákhoz való hozzáférésre is vonatkozik. A koronavírus-járvány előtt a tehetősebb iskolák nagyobb mértékben rendelkeztek csúcstechnológiákkal, és az USA Oktatási Minisztériuma nem akarja, hogy ugyanez történjen a mesterséges intelligenciával is.

Amerikai tanárok szerint pozitív jel, hogy az Oktatási Minisztérium MI-irányelvekkel állt elő. Kiindulási pontnak mindenképpen hasznos.

– A technológia új interakciós formákat tesz lehetővé, az oktatókat szoftveres asszisztensek és ágensek közreműködésével támogatja, magasabb szintű alkalmazkodással segíti a tanulókat a tanulás változékonyságának kezelésében

– emlékeztetnek.

A tanulmány és az irányelvek egyaránt eloszlatják azt a közkeletű félelmet, hogy az MI elveszi a tanárok állását. Oktatási szakemberek szerint inkább felszabadító hatással van rájuk, ösztönzi őket, hogy munkájukat még jobban végezzék.

Egyes rutinfeladatok elvégzésével, például az óra megtervezésében való közreműködéssel, csökkenti a pedagógusokra nehezedő nyomást, ezáltal több idejük marad személyre szabott tanulási gyakorlat kidolgozására – és magukra a diákokra is.

A minisztérium véleménye szerint nehéz megtartani a legjobb oktatási szakembereket, az MI-használat viszont vonzóbbá teszi a szakmát, ezáltal közvetetten segít a munkaerő-toborzásban. Masszív használatához viszont az oktatási körzeteknek nemcsak a minisztériumi irányelveket, hanem a működőképes szabályozást segítő más kreatív ötleteket is a gyakorlatba kell átültetniük.

Az MI csak így használható eredményesen.

– A diákok tanulásáért, azért, hogy mit és hogyan sajátítanak el, egyértelműen a tanároké, és nem az algoritmusoké a felelősség

– hangsúlyozzák a tanulmány szerzői. Nem hárítható át a gépre, és remélhetőleg senki nem is akarja áthárítani.